Elmentél tőlem, s hitványul itt hagytál,
Meg nem született emlékekkel távoztál!
Ordított a lelkem, vakon keresett kezem,
Csonkig égett gyertya égette csak lelkem!

Szánalmas vagy… menekülsz a világba,
Hitetlenséged űzött, zavartság hazájába!
Nem hallottad meg szívemnek dörejét,
Sikító fájdalmad oltotta… szemem fényét!

Bár lehettem volna házadnak ajtaja,
Kezed érint, mikor elmész s érkezel haza!
Nem fogom már megismerni köszöntésed,
Üres a lelkem, mert nincs üdvözlő ölelésed!

Milyen is lehet bőrödnek lágy tapintása,
Remegő ajkadnak, szerelmetes csókja?!
Nyelved fickándozása ismeretlen érzés,
Öregedő testemnek, ez egy örök kérdés…

Koldussá tettél, hangod volt a kincsem,
Szemednek fénye volt egyetlen ékességem!
Irigylem a szelet, mert arcodat csókolja,
S a forrásvizet, mely ajkadat simogatja!

Lehettem volna viharmadár a légben,
Kócolnám hajad, az eltűnő emlékben!
S forró bőröm lenne ruhádnak vászna,
Éreznéd, mint ölel hevületem vágyakozása!

Zsarnok vagy… másnak adtad magadat,
Csókkal már nem boríthatom dombjaidat!
S parázsló ölednek titokzatos mámora…
Fagyosan ránt vissza, a hideg valóságba!

Elhagytál! S remények nélkül maradtam,
Csak az éjszak látta, amint zokogtam.
Hajnali csillagok ringattak el álomba,
Holdfény repített, vágyaimnak világába…

S most süket fülekkel hallgatom az imát,
Néma ajkak ordítják, szívem némaságát.
Egyedül botorkálok messzire a szürkeségben,
Harangnak hangja kísér… utam keresésében.