A gimnáziumi harmadik osztály elvégzése után, szívemben rettegéssel tértem haza. Bár tudtam, hogy apám nem fogad majd olyan lelkesen, mint kellene, mégis reménykedtem benne, hogy távollétem némi aggodalommal, és hiányérzettel párosult nála.
Mikor leszálltam a vonatról, körbetekintve nem láttam atyámat, s lemondóan igyekeztem hazafele. Nem változott semmit a táj, ugyanolyan csendes, nyugodt és kihalt volt minden, mint mikor utoljára szívtam magamba az otthoni levegőt.
Hazaérve csalódottságom tetőfokára hágott, hisz nem várt senki!
- Talán elfelejtette, hogy ma hazatérek? – tettem fel magamban a kérdést! Választ persze nem kaptam rá, ezért a házunk bejáratához igyekeztem, hátha bent van az apám, s az ebédhez készíti elő az asztalt.
- Sehol senki! – lepődtem meg! Szobám felé vettem az irányt, s úgy gondoltam míg apám hazatér, ledőlök egy kicsit pihenni, mivel a hosszú út kifárasztott. Elszunnyadtam!
Nem tudom mennyi idő telt el, de hangos duhajkodásra lettem figyelmes, s hirtelenjében felkeltem az ágyból. Épp nyúltam a kilincsért, mikor egy puskacsővel találtam szembe magam. Meglepődtem, s ahogy apámra pillantottam kissé illuminált állapotba találtam.
Először nem ismert fel, majd a puskacsövet leeresztve jobban szemügyre vett.
Lemondóan hátat fordított nekem, és elindult a velem ellentétes irányba!
Elképedve álltam még egy darabig, hisz nem tudtam, hogy apám mikor kezdett el inni, mivel világéletébe antialkoholista volt.
Míg gondolkodtam, egy durranást hallottam az udvarról, s ijedten szaladtam, hogy megnézzem mi történt.
Bár baleset nem történt, véleményem szerint könnyen megeshetett volna, hogy apám ebben az állapotában saját magát lövi le.
Odaszaladtam hozzá, s a puska után kaptam. Apám mikor észrevett, egy jól célzott mozdulattal mellbe vágott, s én a földre hanyatlottam.
Arra ébredtem, hogy apám a csűrbe vonszol, mint valami sebesült állatot, s dolga végeztével távozott. Az ajtót persze bereteszelte, hogy még véletlenül se tudjak kimenni onnan.
Fogalmam sem volt, hogy mi okozta nála ezt a heves érzelemváltozást, bár próbáltam rájönni, az alkoholon kívül más nem nagyon jutott eszembe. Elég sokáig merengtem, mígnem be nem sötétedett, s eme elgyötört nap után, fáradtan, és izzadtan kerestem helyet egy szénakupac közepén.
Mély álomba zuhantam.
|