Az ifjúság
Az ifjúság kék madara már elrepült, Hajamba csendben ősz száll vegyült. Szarkalábak gyűlnek szemem körül, De itt bent a szív-még mindég örül. Kicsi gyermek nyújtja felém a kezét, S örömmel nézem csillogó szemét Ajka hogy formálja a szót, Mikor köszönt engem, Nagyapót. Neki is lesz gondja, --olyan, mint neked, Lesz, ki letörli majd a könnyeket. Mert az iflúság lehet néha keserű, De az élet hidd el azért nagyszerű. A szürke hétköznapba is lehet csoda, A sors, mint mondják, nem olyan mostoha.
Kőri
|