Hozzám tartozol.
Hozzám tartozol, Mint nappalhoz az éj, Hozzám tartozol, Mint szeretőhöz a szenvedély. Hozzám tartozol, Mint képekhez a keret, Hozzám tartozol, Mint síksághoz a hegyek. Hozzám tartozol, Mint rozsához a tövis. Hozzám tartozol, Mint derekadhoz az öv is. Hozzám tartozol, Mint égbolthoz a csillagok, Hozzám tartozol, Mint hajnalhoz a nap mi felragyog. Hozzám tartozol, Mint bánathoz a könnyek. Hozzám tartozol, Mint diákhoz a könyvek. Sorolhatnám, mit érzek, Gyűlnének itt az érvek. Említhetném szemednek fényét, Jellemednek tiszta erényét. Börödnek selymét, édes illatát, Mely karjaid közt szívem járja át. S megannyi drága tettedet, Mivel meglepted már szívemet. Sok-sok órát, mit eltöltöttél velem, Átszőtte lázas forró érzelem. S most itt nyugszik vállamon fejed, Ajkad halkan súgja, szíved szeret. Választ vár tölem kutató tekinteted, És nézlek, hogy mondjam el neked Kiáltanék, de ajkam csendben válaszol, Szeretlek, és hozzám-hozzám tartozol.
Kőri
|