Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Csók (szonett) Ideje:: 03-22-2004 @ 05:25 pm |
|
|
|
|
Felettünk vörös tajtékkal összecsap a hullám,
riadtan zihálunk, forróság ömlik a szánkba.
Még reszketve kapaszkodom átázott ruhádba,
de késő: borzongató, vad sötétség borul rám…
Most hirtelen mint lágy selyem, vesz körül az örvény,
smaragd-szín látomás, ajkamon puha sellő-csók,
felettünk lusta felhők a sötét hasú hajók.
Kezed kezem hűs bizonyosság, csendes törvény. –
De vége! Felbukunk, még riadt hangodat hallom,
a nap simogat, fáradtan elnyúlunk a parton.
A szél játékos ujjakkal borzol a hajamba.
Fölém hajolsz, az árnyékod oltalmazó sátor,
szemeidben még a tenger barna mélyét látom,
majd gyengén újra elmerülök forró ajkadba.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-22-2004 @ 05:29 pm
Hozzászóló: csingi (Ideje: 03-22-2004 @ 05:29 pm) Comment: Lírai, érzéki, gönyörű képekkel illusztrált tökéletes szonett. Azt hiszem több szuperlatívusz már túlzás lenne. Nem? ;o) |
|
|
|
|
Hozzászóló: SophieCarter (Ideje: 05-07-2004 @ 10:11 am) Comment: Túlzás nélkül: sírtam, amikor elolvastam. Gyönyörű ez a vers!!! Te pedig rendkívül tehetséges vagy! |
|
|
|
|
|