| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Áldás Ideje:: 04-05-2006 @ 08:11 am |
|
|
|
|
| Fázott, didergett az éjszakában. Régóta menekült már. Ismerte az erdőt, mint a tenyerét. Kicsiny gyermekkorában került a környékre, apja a helyi erdőjáró. Most mégis olyan idegen volt minden. Most valahogy nem találta a helyét. Nem, nem a sötét miatt, hisz száz meg száz éjszakát töltött már kint egyedül. Az apja halála olyan erősen hatott rá, mint jidori bárd a hacsára, amelyik azt hitte, soha nem győzheti le másik hal. Igaza volt. A fák koronáján haladt, tudta, az ágak között sem véreb, sem ember nem érheti utol, még az elfek sem, hisz tudomása szerint ő volt a faj utolsó tagja a tartományban, így csak ő ismerte ezeket a fákat otthonaként. Biztonságban volt. Ezt ő fel is fogta, de valami mégsem hagyott nyugtot neki. Hajtotta tovább beljebb-beljebb a rengetegbe. Félelmének démonai árnylényekként követték. Zengtek az ágak, mégis oly nesztelenül jártak, hogy szinte már maga mellett érezte Őket. Végül mégis sikerült lehagynia valamennyit. Tudta, már nem bírhatják sokáig a tempót. Biztosan nem követik már soká! Akkor meglátta a házat. Még sietősebbre fogta. Az árnyak megint egyre sokasodtak körülötte. Egyre több és több. Már csak egy lépés az ajtóig. Igen! Nincs kulcsra zárva. – Gyerünk indulás befelé! – Mondta magának. Belépett. Egy hirtelen mozdulat. Az ajtó zárva. Retesz elhúzva. Kulcs elfordítva. Végre kifújhatja magát. Megpihen. Hátát az ajtónak vetve piheg. Sötét van. Előrelép az asztalhoz, ahol a gyertyatartó szokott lenni. Meggyújtja a gyertyát. Fény derengi be a szobát. Mégis valami furcsa érzése támad. Mintha figylenék. Megfordul, s a háta mögül az ajtóból vigyorgó, légies, rémítően sötét pofa jelenik meg.
–Kívánsz még valamit, Úrnőm? – kérdi a teremtmény miközben karmos mancsa Lilian szívébe markol átfurakodva zsenge bőrön, húson, bordák közt. Azzal vége. Elsötétedik a világ, és az elf spontánmágus lány holtan esik össze.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 04-05-2006 @ 08:11 am
|
