A jel!
A történet akkor kezdődött, amikor megszületett emberpalántaként. Ordított élelemért, szeretetért, az édesanya meleg kebléért, szíve dobbanásáért.
Akkor nagyon jó volt tudta, hogy szeretik.
Évek múltak évek után, nőtt–nőtt növekedett ugyan úgy, mint a többi gyermek, poénok, viccek, tréfák és balhék hátán.
Tizennégy éves lett, a szülei állandóan dolgoztak mindig egyedül volt. Ha szeretetre vágyott vagy beszélgetni az iskolai gondokról az volt a válasz várj egy kicsit. Mindjárt. Azonnal. Örökösen várt.
A haverok viszont mindig figyeltek rá, jöttek, vigasztalták, az első cigit, az első italt, az első balhét is együtt követték el.
Tizenhat évesen keményen ivott. Aztán egy nap valamelyikük kitalált egy poént. Poén volt???
INTÉZET
Milyen furcsa gondolatok jutnak az ember eszébe, félelem, megvetés, sajnálat, közöny, düh, mindent kiválthat e szó.
Aszódra került tizenhat évesen, úgy tett mintha őt nem is érdekelné a dolog. Lazán sétált be az intézet kapuján.
De belül sírt, zokogott.
Álarcot öltött magára,
Ő volt a Jani a hegyről, ki ha ÉN nem, - mondta.
Itt ugyan olyan fiúk voltak mint ő, kemények, nyakasak, öntörvényűek, elhagyatottak, árvák. Másságukat, lázadó vágyaikat tetoválással fejezték ki.
Nem akart kilógni a sorból, ezért egy este megkérte a többieket, rá is tetováljanak valamit.
Ráugrottak, s rajzoltak mindent amit csak lehetett, színes volt a fantáziájuk.
Szőke nőt nagy keblekkel, szájat amiből nyelv nyúlt ki, hajrá FTC, bűn az élet, és még sorolhatnám. Akkor úgy érezte most nőtt fel igazán, minden szem rábámult, tisztelni kezdték. De a felnőttek nem hallották meg a néma sikolyt
Ez volt az első kiáltás.
Egy nap úgy gondolta elég az intézettből. Egyik hajnalon dobbantott. El innen el messzire, ez nem az Ő világa. Hazament.
Anyja, amikor meglátta zokogott, úgy érezte, talán most megtörik a jég, s anyja, édesanya lesz, igazi gyermekével törődő, édes.
Apja azonban rendőrt hívott, kemény szívvel telefonált.
Ellene fordult a világ, úgy érezte nincs sehol menedék, s részeg apját, aki vissza akarta tartani, megütötte. Anyja sikolyára eszmélt, látta apját a földön fejéből folyt a vér.
Szíve összeszorult félelem költözött lelkébe.
Elrohant. Futott, futott…
A kiserdő menedék volt számára gondolatai széthulltak Úgy érezte nem tartozik sehova, egy az út, csak egy, penge, vér, halál…
Ez volt a második sikoly.
Amikor magához tért, a fiatalkorúak börtönében volt. Újabb tetoválás, újabb szörnyűségek.
Mindig újat tanulhatott másoktól.
Megtanult tökéletesen hazudni, lopni, csalni, kasszát, autót feltörni.
Nyolcan voltak a cellában, nyolc ember,- nyolc bűn.
Ahelyett hogy jót tanult volna, zsiványabb lett. Amikor öt év múlva kiengedték, már nem tudta, mi bűn és mi nem. Éjjelente még most is róla álmodik, nem beszél, örök titok marad életének ez a része.
Budapest nagyváros, -gondolta, -ott nem ismeri senki, ott új élettett kezdhet.
Albérletet keresett. Priusszal nem nagyon lehet munkát találni.
Kukás lett, mert csak ennek vették fel.
Aztán egy részeg éjszaka (nagyon erős az ember, főleg ha beszólnak,) - nézd a majmot milyen tetovált. Kés nyílik az ember zsebében és csattan az ököl az emberek képén. Ütni mindenkit, kiadni a múlt fájdalmait magából. Rendőrök jöttek de már nem tud leállni. Ütni -ütni mindegy hogy kit…
A bíróság újra elítélte, súlyos testi sértés hivatalos személy ellen, - ez volt a vád. Visszaesőként megint öt évet kapott.
Balassagyarmat volt a következő hely. Huszonhárom évesen ez már túl kemény, idegei felmondják a szolgálatot…
Idegosztályra kerül. Majd újra börtönbe.
Ez volt a harmadik kiáltás.
Huszonhárom évesen nő nélkül, magányosan…
Egyik reggel arra ébredt, hogy férfi fekszik mellette, sírni szeretett volna, üvölteni, de kellet egy simogató kéz, egy jó szó, és az emberi test melege.
A Biblia bűnnek tartja a homoszexualitást.
De egy leendő férfi számára a börtön maga a pokol, a bűn iskolája.
Aztán kiszabadult egy hideg hajnalon. Megfogadta, soha, de soha nem kerül vissza.
„Világgá” ment.
Megállapodott egy idegen helyen. Új élet, még egy lehetőség gondolta.
Beleszeretett egy gyönyörű lányba, boldog volt. De a bőrén lévő tíz év nem hagyta soha nyugodni életét. Már bánta a sok tetoválást, de nem tudott mit tenni.
A néma sikolyok jele belevésődött bőrébe, életébe…
|