Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Egy rózsa viszontagságai Ideje:: 04-12-2006 @ 08:30 pm |
|
|
|
|
(feleségemnek)
A Fekete tenger habjából egy szál rőtbordó rózsa felbukkan fehér tajtékján, s ázottan sodorja; de mielőtt kékpárás, nyílt vizére kiérne, belering a Duna széles delta-vidékébe. Ár ellen bukdácsol, gondoltad volna-e róla, a Szent György-ágon felfelé tempózik a rózsa! Bomlott szirmaid, mondd csak, mi tartja még egybe, s miféle erő hajt a sodrás ellenébe? Tán lazac vagy te, piros hátú, mely ívni igyekszik, s halni majd egy üde patak kavicsára lefekszik? De itt még lassú, s mint a tejeskávé, olyan a Duna, és lusta táj kísér utadon, a szelíd Dobrudzsa. Eztán is sík a vidék, ez már a román rónaság, nem kérdi senki meg: mit keres itt egy rózsaág. Az a tehénke sem, ki téged néz most a parton, báván; kétséges: nehéz agyába elér-e a látvány? De te csak ússz; egy szirmodból bonts piciny vitorlát, nemsokára eléred a Vaskapu meredek ormát. E művet tervezte s építgette, ama Vásárhelyi Pál, Ezernyolcszáz és harminchétben, anno dacumál. A Kazán szorosban, te rózsa, ott is légy bátor, meg ne ijedj az orsovai román pákásztól! Vár a Vajdaság, ott már magyar a szó, a népek, s egy szelíd folyam, a szőke Tisza vár téged. Szőke Tiszán ringatózz, felfelé, te rózsa; erőműi gáton át, hullj a csendes Tisza tóba! Ó, az a tó! A madárrezervátumot sietséggel hasítsd ketté két kicsiny hullám-ekével. De el ne felejts a végén, balra, fel, kanyarodni, Eger patak friss vizébe boldogan kavarogni! Vár egy városka: rézgombos tornyával tűnik elő, s négy barokk hídjával; mind kecsesen ívelő. De te csak ússz el mindegyik hűvös árnyéka alatt, s csak az ötödik előtt vesd fel bátoran magad! Ott várlak én; röppenj teérted kinyújtott kezembe; kezemben, hervadt rózsa, viszlek hátrafele menve. Hátrafele menve, majd otthonomba elérek, s metszett, kristály vázába teszlek, te szegény, téged. Friss, bükki forrásvizet is öntök a töved alá; hét nap alatt záruljon szirmod üde bimbóvá! - - Vándorol a rózsa: metszett vázából kezembe adod merthogy épp ma van, kedvesem, a születésnapod. Lángoljon a rózsa, szerelmünk mélytüzű éjében; így adom át Néked, e versike kíséretében (szájam kerítésén át csak így tudott a szó kimenni): “ ! solit inrís ed, látlúmle 15, sorip a, aszór a emÍ”
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 04-12-2006 @ 08:35 pm
Hozzászóló: rockerlady16 (Ideje: 04-12-2006 @ 09:56 pm) Comment: csodálatos.... :)))
Irigylem a feleségedet, bár én csak 17 vagyok...
Puszi: Eszty |
|
|
|
|
Hozzászóló: soman (Ideje: 04-12-2006 @ 10:01 pm) Comment: Újra meg kell, hogy kérdezzem magamtól, biztosan jó dolog-e, hogy néha versírásra vetemedem. Ugyanis, mikor ilyen verset olvasok, egészen biztos vagyok benne, hogy a tehetség az benned lakozik inkább, belém csak a lélek jár hálni néha. Asszonyod igazán büszke lehet rád Paulus mester. Légyszí mond meg neki, hogy egy fickó üzeni innét a Balaton-felvidékről, hogy meg kell becsülni a szó-magistert, ki időnként arra vetemedik, hogy leereszkedve a halandó lelkek közé, megosztja velünk pompás gondolatait oly sorokban, melyek kiagyalását talán távoli istenek ismeretlen küldöttei suggalták, kiket csak ő ismer. Máskülönben meg, emlékszem egy nagyon régi S. King könyvre, melyben végig emlegették, hogy "kellögem!" Persze, nem jöttem rá a tükörírás oly egyszerű fortélyára. Nagyon pazar, ahogy kiötlötted az utolsó sort (is). Isten éltesse a nagyságát, meg sokáig együtt mindkettőtöket! |
|
|
|
|
Hozzászóló: Paulus (Ideje: 04-12-2006 @ 10:05 pm) Comment: somanom! Mosolyt csaltál az arcomra. Köszönöm szavaid. rockerlady, köszönöm. |
|
|
|
|
Hozzászóló: gabiga (Ideje: 04-13-2006 @ 07:38 am) Comment: Kedves paulus! Többszörösen is irigykedem: 1.irigylem párodat ezért a szép ajándékért, mert ez bizony többet ér minden drága holminál, és irigylem Őt, mert ilyen párja van, akitől ilyen ajándékot kaphat. 2. Irigyellek Téged, hogy ilyen gyönyörű verset tudsz írni, és irigyellek, mert olyan párod van, aki ilyen írására ihlet.
Örülök, hogy olvashattam! :)) |
|
|
|
|
Hozzászóló: Fata_Morgana (Ideje: 04-13-2006 @ 08:32 am) Comment: "Megőrized-e lángvirágom, mit kezem szivedre tűz? Heve: nyaram, s ő nyíló berkem: gyomnyi fekete tűz." József Attila adott így virágot Mártijának, és még biztosan mások is, de én nála, és nálad éreztem azt, hogy ha a férfiak így éreznek, akkor minden lehetséges. :)) Mert ezt a rózsát te nevelted, Paulus, a gondolataidból nőtt ilyen szépre, szebb ez, mint amire a természet valaha is képes lesz. Lehet, hogy a kritikusok találnának a versben hibát, de én csak megköszönöm, hogy részese lehettem ennek az élménynek! |
|
|
|
|
Hozzászóló: Paulus (Ideje: 04-13-2006 @ 09:00 am) Comment: gabika, FM, köszönöm. |
|
|
|
|
Hozzászóló: Zsuka49 (Ideje: 04-13-2006 @ 09:54 am) Comment: Nagyon szép a versed, gyönyörűen megírtad.:))
Üdv: Zsuzsi |
|
|
|
|
Hozzászóló: Angeli (Ideje: 04-13-2006 @ 11:47 am) Comment: Ez annyira szép, hogy megkönnyeztem. A rózsa útját visszafelé, és az utolsó sort is. Fantasztikus, hogy vannak, akik ilyen verseket tudnak írni. |
|
|
|
|
Hozzászóló: Paulus (Ideje: 04-13-2006 @ 06:23 pm) Comment: Zsuka, Angeli, köszönöm. |
|
|
|
|
Hozzászóló: zsuzsuzsu (Ideje: 04-13-2006 @ 07:49 pm) Comment: Kedves Paulus,
Én is sok verset kaptam férjemtöl: s ezek voltak a legdrágábbak számomra.
Gyönyörü a versed, szinte izgalmas - vajon mi lesz a vége? Szeretem és élvezem.
szeretettel
Zsuzsi |
|
|
|
|
Hozzászóló: agnes (Ideje: 04-14-2006 @ 09:35 am) Comment: Nem hiszem, hogy a köszöntésed könnyek nélkül marad.....mesteri versed babért arat.....még sokáig igy szeressétek egymást! |
|
|
|
|
|