Van, hogy örvendve vágyom az éjt,
Mely elkergeti boldogtalan életem
Lehelete markolja fiatal bőröm,
S imáimban örök hatalmát éltetem.

A csillagoktól mindig ámulok
Keresem buzgón az öreg Holdat,
Látni kívánom ismét, mert
Piciny szívemmel összeolvadt.

Szemem álmatlan koplal,
Issza az ég rideg nyugalmát
Könnyedén kiterjeszti,
Lelkem feletti uralmát.

Suttogva dalolnak a madarak,
Még éjjel is magasztaljál a valót
Létüktől boldogan elvetik,
A gonoszt és az alávalót.

Elárvult, roskadt kémény
Az örök ég felé indulna,
Átkarolná a szellő is,
Ha háború sosem dúlna.

Egy felhőfoszlány viaskodik,
Hogy születése ne legyen a halála.
Ezért a csendes éjszakáért,
Csak Neked lehet most hála!

(2005.)