Találtam egy cikket, naná, hogy kedvenc helyemen, az Origón. Jópofa címe volt, gondoltam érintettség okán jól el is olvasom. Az a címe, hogy "Agy nélkül, tisztán, szabadon" (http://www.origo.hu/tudomany/elet/20060422agynelkul.html)

Mint mindig, most is azzal kezdtem a dolgot, hogy a címből megpróbáltam mindenféle következtetéseket levonni. A fő kérdés ilyenkor nyilván az, hogy vajon mi is lehet az igazi mondanivaló. Hiszen láttunk már hangzatos címeket, amelyek csak összetett, meglehetősen bonyolult asszociációkon keresztül fedték a cikk mondanivalóját. Sőt! Olyanokat is, amelyek köszönő viszonyban sem voltak azzal. Mindenképpen érdekes játék tehát elképzelni előre a várhatót, és aztán szembesíteni a valósággal. A cím első része ("Agy nélkül") már helyből olyan telitalálat volt, aminek hatására már beindult az agyi nyálelválasztásom. "Ez rólam szól, nosza nézzük, mi újat tudnak mondani nékem" jelszóval. A cím többi része azonban még egy kicsit megvárakoztatta az olvasás örömeit. Rossz szokásom, hogy mielőtt rácuppanok egy ilyen tudományos cikkre, elkezdek játszani a szavakkal. Egy ilyen összetett cím esetében megpróbálom előre megjósolni, mi is vár rám a cikk olvasása közben, úgyis, mint eszmei mondanivaló. Ebben a címben olyan fogalmak kapcsolódtak egymáshoz, amiket érdemesnek találtam a továbbgondolásra. Kezdetben ugyanis elég nehezen tudtam eldönteni, hogy hogyan jöhet az agyatlansághoz a tisztaság meg a szabadság? Aztán világosodni kezdett. Beugrott, hogy hány nőismerősöm panaszkodik arra, hogy élete párja hétvégeken mennyire elhanyagolja magát. Nem borotválkozik, nem mosakszik, némelyik fel sem öltözik, pizsamában, hálóingben, esetleg egy szál gatyában teng-leng a lakásban. Ha kérdezik az okát, a válasz rendszerint az, hogy "minek? Had csináljam má' legalább a szabadidőmban azt, amihez kedvem van!!! Majd amikor emberek közé megyek, akkor megborotválkozom, felöltözöm! Haggyá má!!!". Merthogy ők ebben látják a szabadságot. Na meg agyatlan módon eszükbe se jut, hogy mennyire sértő lehet párjuk számára az a kitétel, hogy "... majd amikor emberek közé megyek ...". Ha neadjisten erről szól a cikk, akkor érdekes pszichológiai, szociológiai problémát feszeget, engem végülis érdekel.

Igen! Ez tehát lehet egy lehetséges mondanivalója a cikknek. De van-e vajon más is? Végülis ... Miért is ne? Kicsit erőltetettebb, de nézzünk egy olyan összefüggést, hogy az "agy nélkül" jelentheti akár a kikapcsolást, kikapcsolódást is. Amikor az ember csak úgy van. Igyekszik semmire sem gondolni, lebeg, élvezi a "juszt sincs semmi gondom" hangulatot. Ha mindezt mondjuk egy wellness-hétvége keretében teszi, akkor már megint található némi összefüggés a szabadság-tisztaság-gondolattalanság között. Ha tehát erről szól a cikk, akkor meg már az általános műveltség újabb dagasztása érdekében is érdemes elolvasni.

Na. Hát kb. ilyen előzmények után, természetesen alaposan kiéhezett kiváncsisággal ugrottam rá a cikkre. És jól tettem. A cikk ugyanis egy harmadik dologról szól. Ami meg végképp érdekel! Az agy működéséről, illetve az azzal kapcsolatos hiedelmekről. Ízelítőnek álljon itt a cikk bevezetője:

"Az agy továbbra is számtalan kérdés és legenda forrása. A legközismertebb és ma is úton-útfélen hangoztatott darab, miszerint agyi kapacitásunk alig tíz százalékát használjuk. Valóban így van ez?"

Elég hosszú cikk, de érdekes. Legalábbis számomra. Pláne a vége! Álljon itt az is:

"Ha meg akarjuk határozni, milyen funkciók is jellemzik a zsenit, azt mondhatjuk, hogy tág az asszociációs köre (egy dologról rengeteg más jut eszébe), erős szinesztetikus képességekkel rendelkezik (azonos síkra tud hozni jelenségeket, összefüggéseket tud találni egymástól nagyon távol álló dolgokban is) és viszonylag nagy mennyiségű információ jelenik meg adott idő alatt a tudatában (gyakran gondol másra meg másra). Ha azonban ezeken a tengelyeken felnagyítjuk az emberi képességeket, nem egy szinte mindenre képes zsenit, hanem egy szinte mindenre képtelen őrültet kapunk."

Ha ennek a bejegyzésnek az elejét nézem, akkor lehet, hogy én egy zseni vagyok???

ui.: A biztonság kedvéért megjelentetés előtt megmutattam irományomat egy barátomnak. Azt mondta, van benne valami. Mármint a hivatkozott cikk végében. Szerinte nekem felnagyított emberi képességeim vannak! Ezért vagyok egy szinte mindenre képtelen őrült.
Lehet, hogy igaza van. Ugyanis én vele kapcsolatban ezek után tényleg nem tudok összefüggéseket találni egymástól nagyon távol álló dolgokban. Mint pl. közte, meg a logikus gondolkodás között.

Különben is! Most nagyon felbosszantott! Lehet, hogy írok is majd róla egy cikket! A címe már megvan:

Agy nélküli, tisztán hülye, szabadon bocsátott!!!