Kicsiny gyermek párnák rejtekén, Figyelj, mert mesét mondok én. Elmondom, hogy az égben kik laknak, S hozzánk el hogyan juthatnak.
Angyalok ők, kik felettünk repkednek, Velünk sírnak, s boldogan nevetnek. Testetlen testük lepelben pihen, Végtelen szárnyuk pehelyként libben.
S ha kiterítik égnek kék vizében, Szeretet tüze gyúl emberek lelkében. Szárnyuk csapása zengő zsoltár, Fénylő, néma lelkük áldozati oltár.
Állj meg egyszer, nézz a fellegekbe. Öltöztesd szíved aranyló szeretetbe. A legszebbet köztük így megláthatod Hisz nem más ő, mint őrangyalod. |