Egy kicsit hagyj, várj még, álmodni akarok Messze-messze még a csíkos-szörnyű reggel Nyújtózkodni vágyom, mint a többi rabok Sóhajtva, mielőtt új hajnalra felkel
Csendben néznek mind-mind, álmuk szárnya lebben Mintha dallal húzna valahol egy vedret - S tudják jól, hogy nincs, csak szél fú a hidegben- Elképzelt a leány, kiért lelkük reszket
Mégis-mégis, várnak: úgy állnak a rácsnál Ősz fejükre színes, szép pillangók szállnak Nem hallják a hasas őrt, ahogyan kántál Belérúg a zárba, és hangosan rácsap
Háttal az ajtónak szabadok a foglyok Odakinn a mezőn...mind ugyanazt érzik Időtlen e csoda, leold terhet, gondot A lány, s a víz illata...lassan, mélyen légzik
2005-09-18
(ez egy régi, elnézést, azoktól, akik már olvasták) |