Te jöttél, én mentem,
És meghűlt a lelkem,
És csak fáradt a vágyam,
Hittem nincs jobb nálam!
Kerültük egymást, mert nem akartál,
Ha közeledtem, Te eltoltál,
A lelkem csak égett, míg semmivé lett
A szörnyű, szörnyű kín végett.
És láttam a jövőt a harmadik szemmel,
Láttam, hogy gyűlölsz, és ez már nem kell.
Elhagylak, fáradtan, könnyektől áradtan,
Fa vagyok, erős, de most már csak ágatlan.
És most tél van, és hideg,
A lelked oly rideg,
Nem bírom tovább,
Állok hát odább,
De várok, hogy olvadj, és vágyj melegemre,
Fejemet hajtsam gyönyörű kebledre,
KG
2005-12-06
|