Megjöttél Te Drága?! De jó hogy itt vagy, gyere, ülj ide mellém!
…Én?
Semmit. Most csak figyelek. Kémlelem a sötétfekete eget.
Tudod mit? Ülj inkább ide az ölembe. Szeretném, ha most a közelemben lennél. Éreznénk egymást. Tudni akarom, mi van Benned.
Furcsa ugye? Rég voltunk már így kettesben. Olyan jó, hogy vagy nekem, hogy vagyunk egymásnak, és nem szeretnélek elveszíteni.
Soha!
Tudnod kell, hogy szeretlek, és… nézd csak?
Válasszunk magunknak csillagot! De jó lesz! Na?
Mit szólsz?
Jól van! Milyen legyen? Fényes, vagy kis pici töpörödött? Egész éjjel láthassuk, vagy csak bizonyos órákban?
Nem, ezt Te még nem értheted, de azt igen, hogy van egy hely, ahova mindketten elutazhatunk, amikor csak akarunk, ahol magunk vagyunk, csak Te meg én.
…Igen, csak Te meg én, biztonságban.
Bárhonnan, bármi elől elmenekülhetünk. Gúnyos kacajok, sértő viccek, csúfolódások, vagy akár a szomorúságunk elől. De mi ketten mindig szeretjük egymást, és csak ez számít.
Ugye?
…Igen, mehetsz nélkülem is, ha akarsz! Itt várlak vissza ezen a helyen.
…Anya? Igen, Ő is ott lesz. Mindig itt van velünk ezután is. Ott lakik azon a csillagon, mint a Kis Herceg a mesében emlékszel? Figyel minket, és mi bármikor meglátogathatjuk.
Fázol ugye? Hideg van, és nem hoztam ki a takarót.
Édes kisfiam, gyere, menjünk vissza a házba. Már későre jár.
KG
2005-11-21
|