Ha kibújok az árnyak közül

-nehéz élni a tömeg mögött-,

ragyog a fény körös-körül

Angyal táncol lényem fölött.

Megsimogat, fejemre csókol,

von felfelé, szárnyakat ád,

tisztel engem, Fénnyel burkol,

Szem-Szívbe tűzi sugarát.

A nyugodt parázs légből

Anyal int: ne! de én lenézek,

s már zuhanok a már csak kékből:

a fény eltörött, szárnyaim elégtek.

A magasban tudtam angyal létem,

de nékem van másik hangom,s az súgja:

"Nézz le hol vagy!..mint egy isten!"

...zuhanok, és ember vagyok újra.