|
nézd, itt az életünk;
s benne rendbe szedve
minden,
mi történt velünk…!
emlékszem, kedvesem,
mennyi jaj, mennyi sóhaj,
millió csók, bók,
adok-kapok,
(ó, mi bolondok!), és
mennyi megesett eset,
pillanat-életünkben
mennyi kaland, és
mennyi tipegő-topogó lépés,
esdeklő tekintet, kérés,
kéretlen történés,
mennyi halk szó,
csalfa, s bohó,
mennyi lágy érintés, vad vita,
és veled, szerelmem,
sok buta,
csókba fulladt gyűlölet,
tisztelet, szeretet, és
mi is volt még? rég
eltűnt közös barátok,
elvesztett álmok, valóságok,
s mindig, mint zsarátnok
izzott a vágy, és izzadt az ágy,
és nagyra törő tervek,
rettenetes terhek, kemény
legény voltam, ígértem,
sziklákat görgetek, s égbe
megyek, neked lehozok
minden csillagot, és napi
betevőért szenvedtünk,
sürögtünk-forogtunk,
és vágytunk jó szóra,
nyáron fagyra, télen napra,
erős várra, nyugalomra,
és emlékszem,
adtam neked,
mit tőled kaptam, mit
magamban találtam,
s vártam,
vágytam, választottam,
s engem választottak,
sírtak értem, kértem,
kértek, írtak, szóltak,
de nem hallgattam,
ordítottam, és te is velem,
egyetlen szerelmem,
s kaptuk a nagy pofonokat,
mit a sors bőkezűen
osztogat, a sors, mely
lelkeket fosztogat,
és röhög,
ha belénk rúghat,
(ó, te dög! - vádoltuk),
és csikorgott fogunk,
kerestük jogunk,
és árultuk, eladtuk erőnket,
tudásunk fillérért,
mosolyt ingyért,
vigyétek, vegyétek,
mindent adunk,
több boldogságot
akarunk,
még egy picit, rég
erre vártunk, még
mindig várunk…
csak várunk… |
