Hozzátok szólok, régen volt barátok, Ti sörhab alól kitekintgetők! Ezerkilencszázhetven valahányban, Bérelt szobákban, gitárt pengetők!
Itt vagytok újra, égő tüzes szemmel, S egy átmulatott éjszaka után, Az ágyam körül csendben összegyűltök, Mint porszemek, a lábaim nyomán.
Enyémek vagytok, én is a tiétek! Hiába vagy már sírhanton virág, S ő fenyőfa, ott fent a Havasokban, Én itt vagyok és álmodom tovább!
És mormolom a verseimet sorban, Mit lejegyezni nem volt még szívem! Ti hangoltok a legutolsó dalra, Csak nehogy elkezdjétek nélkülem!
|