Neked irok, most neked verselek,
 te csillogó smaragdzöld szemű férfi,
 aki kedves, charmos mosolyoddal
 már hetek óta melengeted a szívemet

 csak ülök a szobámban, árván
 csendben - némán és csak rád gondolok,
 s csak remélni tudom, hogy talán a TE
 szerelmes gondolatod is csak ÉN vagyok

 messze vagyunk egymástól,
 de talán lélekben mégis oly közel,
 a szívünk a testünk lehet hogy már 
 csak egymásért ég s lobogva tüzel

 oly hirtelen összetalálkoztunk 
 egymással a hatalmas éterben,
 s remélem hogy hamarosan 
 összejövünk a valós életben
 s talán egymás számára
 vagyunk a sors által is rendelve...?

 lehet,hogy rád vártam már régóta epekedve ?
 lehet,hogy te hozol majd vidámságot,
 sok-sok örömöt boldogságot az életembe,
 hogy TE leszel majd az Életem Igazi Értelme !
 hogy érted ontom majd, minden könnyem,
 érted sirok, s várlak majd mindennap remegve,
 várom, hogy majd te ölelj, simogass,
 te csókolj engem...rossz kedvemet elűzve

 s talán..majd TE leszel az is aki egy
 forró -nyári szenvedélyes éjszakán
 a mármortól a gyönyörtől megrészegülten
 repül, száll fel majd velem a mennyekbe !