Ha egy pillangót üveg kalitkába zárnak, Látja ugyan a világot, de meg nem érintheti, Látja a nap sugarát, de testén nem érezheti. Fújja a szél a fákat, de őt nem repíti a távolba, Csak nézi lassan az elmúlást, és búsan mered a világba. Álmodva nézi a csillagos eget egyszer talán ő is boldog, lehet. Akkor majd az üvegfalak, leomlanak és elindul ő is az álmok útján Az idegen vágyak és idegen szelek rögös néha kemény sétányán. Kicsiny pillangó ilyen az élet, egyszer tán valaki boldog lesz véled, Szabadon szálltok mindentől távol és a boldogságban semmilyen Akadály meg nem gátol, mert ha hiszel benne boldog, lehetsz bárhol.
|