Hogy miért is írok..azt nem tudom,
de azt érzem, hogy írni jó nagyon,
eljátszadozni sok - sok gondolattal,
leírni mindent kedves szép szavakkal

leírni a csodás - boldog örömöt,
kiírni magamból a keserű bánatot,
a sok- sok bennem dúló érzelmet,
amibe kapaszkodhatok...

hiszen az öröm, boldogság a bánat
nyomtalanul úgysem múlhat el,
mert a léleknek mindig a megnyugvás kell...

leírok mindent, amit csak érzek,
ez a változó hangulat, esemény az,
ami mindig írásra késztet...

sokszor csak vágyakozok, álmodozok,
s az álmokban mindig csodás helyeken járok,
mindig ott van velem...akire annyira vágyom,
ez az érzés oly csodás, mesés mint maga az álom...

s ha netán még meglátogat néha a szerelem,
ez az érzés az ami annyira kell nekem.....
kell, hogy érezzem a felém sugárzó szeretetet,
meglátni az embert körülvevő sok - sok szépséget,
látni a felkelő nap csodás ragyogását,
érezni, beszívni a nyíló virágok pompás illatát,
élvezni a tavaszi lágy szellő halk suttogását...

meglátni, felfedezni, hogy az Élet milyen szép...
de azt is tudni, hogy mindig less ránk 1000 veszély,
mert az élet valahol egy örök küzdelem,
de van remény és van mindig győzelem !
és ilyenkor olyan felhőtlenül boldog az ember...

talán ezért is irok, s ragadok meg minden csodás pillanatot,
s a szívemben így örökre megőrzök majd minden gondolatot...!