Késő éjszaka van, halk zene szól
Lehunyom lassan a szemem és
Álmodom, egy más világot látok,
Boldogság ölel lágyan át.

Ott állsz előttem szerelmesen,
Vágyva arra amire én, szemembe
Nézel, nem kérdezel, csak lassan
Elindulsz, és felém nyújtod két kezed.

Ahogy kezed kezemhez ér, kinyílik
A szemem, két kezem levegőt markol,
És én könnyezem halkan csendben
Hisz tudom, valójában NINCS SEMMIM.

NINCS SEMMIM, csak álmomban fogod
Két kezem, csak ott ölel át két karod,
Csak ott érintenek ajkaid, csak álmomban
Súgod hogy szeretsz, NINCS SEMMIM….

NINCS SEMMIM, álmomban mégis
Megvan mindenem, de minden egyes
Reggel könnyezem, hisz tudom, hogy
NINCS SEMMIM, NINCS SEMMIM.

Oh Istenem annyi remény annyi édes vágy
Mégis minden éber pillanat egy kínlódás,
Hisz NINCS SEMMIM, csak megannyi
Keserű ébredés és ez a kínzó érzés.
Hogy
...NINCS SEMMIM...