Lelkem söhajjal van tele,
Minden gondolatban ott a neve.
Megtört szívem fáradni látszik,
Szerelem istene vele könnyedén játszik.
Az Ő oltárán vagyok vérző áldozat,
Lelkem várja a szörnyű kárhozat. 

Vállalom a próbát, a kínt, a véget,
Ha életem melletted ér véget.
A szívben van még elég erő,
Pár bíztató szó hozza elő.
A sóhajok is hamar tovaszállnak,
Ha téged szorosan karjaimba zárlak.

Sötét fellegek vannak fölöttem,
Halálos villámok cikáznak köröttem.
Eső áztatja a kiszáradt földeket,
Szerelmes angyal hullajt könnyeket.
Angyal cseppek verik arcomat,
Lerázni nem tudom a béklyókat.

Szél-korbácsolta viharos tengeren,
Te vagy a kikötő a nyugalom szigetén.
Szerelem béklyói hozzád kötöznek,
De a keselyűk felettünk köröznek.
Szabadon akarlak téged szeretni,
A háborgó tenger térjen nyugodni.

Megtört angyal szárnyait feszítve,
Magány taszítja felhőkről a mélybe.
Dühös szeleket egyedül kergeti,
Angyaltársat szüntelen keresi.
Lelkem vihara megnyugszik, ha kéred.
Csak boldog légy, és szerethesselek téged!