[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 193
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 194

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

A szabadság vándora
Ideje:: 06-13-2006 @ 11:17 am

Olyan vagyok most, mint egy karámba zárt vadló, egy musztáng, akit szelíd párjával együtt zártak a lécek mögé, és sarokba szorítva érzi magát.
Vészesen, panaszosan nyihog a kerítés mögött, pásztázva az előle elzárt végtelen mezőket, melyek nemrég még otthonul szolgáltak. Érzi a sörényét lobogtató szelet, mellyel a vágták során versenyre kelt, és az süvítve rohant el a füle mellett: És a száguldás – a vad, féktelen szabadság érzése is benne van még, olyan élénken él, hogy szinte kirobban, ahogyan a ló szeretne a bezártságból kitörni.
Csakhogy ott a párja, aki szelíd, aki nem érzi azt, amit ő, aki nem vágyik el, és akit - nem akar itt hagyni. Hozzá tartozik, érzi a köteléket, ami hozzá fűzi, tanácstalanul tipródik, mit tegyen.
Menne is, maradna is. A párjára nézve szépen odaballag hozzá, fejét a nyakához fúrja, dörgölőzik.
De aztán éjszaka ismét a szabad, végtelen mezőkön való száguldásról álmodik, a szélről, a ringó fűről.
Mindennap ezzel küzd, a valakihez tartozás és a teljes szabadságra való vágyódás egymásnak feszülő érzelemkettőse kínozza, míg végül felőrlődik benne.
Megtörten baktat körbe a karámban, szeméből eltűnik a fény, az élet, az ennivalót otthagyja, lehajtott fejjel kucorog a sarokban.

És egyik este nyitva marad a karámajtó.
A ló megkövülten nézi a szabadságba vezető ajtót.
„Most, most itt a lehetőség. Menjen? Ne menjen?"
Nem hagyhatja itt a másikat, vigye magával? Nem, ő nem ilyen vad életre termett.
Ha örökre itthagyja, akkor nem választ másikat. Soha többé. A szabadság ösvényét társ nélkül, egyedül járja majd.
És ha csak egy kicsit szökne ki? Egy rövid időre?
Ismét beleszagolhatna a szabadság mámorító illatába, aztán visszatérne.
De vajon kimehetne –e újra majd, ha szükségét érzi? Lesz -e még nyitva az az ajtó?
Párja vajon megismeri –e még, ha visszatér? Mi lesz, ha a szabad életre annyira visszaszokik, és egyre ritkábban tér vissza, majd egyszer csak úgy érzi, nincs miért visszatérnie?

A vad, betörhetetlen musztáng feltápászkodik, és reszkető inakkal lassan araszolni kezd a nyitva hagyott ajtó felé. És ott megáll.
Néz ki, néz vissza. A párja, a mén felnéz, horkan egyet, majd sörényét megrázva jóindulatúan odabaktat a tétovázóhoz, és orrával kicsit megböki, meglöki.
- Menj, ha menned kell – mondja tekintete.
A kanca lassan, de egyre biztosabban elindul kifelé. Még egy lépés, még egy, egy újabb.
Párja visszabaktat a helyére, és visszanéz.
-Én megvárlak – süt a szeméből a megbékélő, türelmes szeretet- megadva a feloldozást-, és lefekszik. A musztáng ekkor patái alá kapja az utat, és nemsokára elnyeli a messzeség. Ismét övé a kis patak az erdő szélén, nappal az énekesmadarak csiripelése, éjjel a baglyok huhogása, ismerősként üdvözlik a rétek, köszönnek a mezők.
Úgy érzi, visszatalált az ő útjára. Megrészegülten vág neki a végtelennek, patája alatt suhan a táj, szinte repül a föld fölött, mint a feje fölött köröző sasmadár, akivel egynek érzi magát. És szabad, szabad, szabad.

Éjszakánként, amikor egyedül tér nyugovóra, és hiányzik a társ melege, eszébe jut, hogy valaki várja őt. Hűen, kitartóan várja, ahogy egy igazi társ szokta.
Ahogyan sas lelke lassan megnyugszik, egyszer csak minden mező ugyanolyan zöld lesz, az ég kékje minden nap a megszokott árnyalatban pompázik, a fű sem olyan ízű már…

Ekkor a musztáng megindul. Valami húzza, viszi, röpíti, ösztönösen tudja az utat, merre menjen.
Izgatottan, fújtatva torpan meg, amikor a horizonton feltűnik az ismerős karám.
Lassan, lassan közelíti. Szinte szégyenlősen, bűntudatosan.
De a karámban lévő már messziről megérzi, felnyerít, két lábra ágaskodik.
Fejét a végül odabaktató musztáng nyakába fúrja, és a lenyugodott, lecsillapodott erőt, a biztonságot érzi benne. Csak a szemük beszél.
A vándor érzi: hazaérkezett. Nem is vágyna el innen többet...- mondja a tekintete, de a párja bölcsebb, tudja, hogy nem így lesz..
Csakhogy azt is érzi valahol legbelül, hogy bármennyiszer vágyik is el a musztáng és lép a szabadság ösvényeire, mindig visszatér majd hozzá. Mindig, örökké.


Utoljára változtatva 06-13-2006 @ 11:47 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Netelka
(Ideje: 06-13-2006 @ 11:50 am)

Comment: Most is elkapott a varázslat, ami a sorok közül árad :)


Hozzászóló: Rien25
(Ideje: 06-13-2006 @ 12:16 pm)

Comment: Kösz, Neti. Nagyon sokáig ez vezette nálam a tabellát, de most átvette tőle a stafétát a legutóbbi novella. :) Persze az is állatos...


Hozzászóló: nyihaha
(Ideje: 06-13-2006 @ 06:48 pm)

Comment: Szép volt a történeted, sok tanulsággal, jól megírva. Gratulálok


Hozzászóló: LunaPiena
(Ideje: 06-14-2006 @ 07:52 am)

Comment: Hiszem, hogy aki szabadnak született, az nem élhet bezárva, de azt is, hogy az ő párja a vadonban van, a tágas pusztákon. Tetszett az allegórikus írásod :)


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 06-15-2006 @ 01:54 pm)

Comment: Húúú de nagyon jól írsz...:)))) Gratulálok...:))))


Hozzászóló: Rien25
(Ideje: 06-15-2006 @ 10:42 pm)

Comment: Sziasztok! Köszönöm a dicsérő szavakat. Nagyon jól esnek egy kezdő novellaírónak :) Barátsággal, Rien


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.30 Seconds