az Úr esztedejének 1994-ik évében
július havának 24-ik vasárnapján 16:33
Szeged , Péternél
Kis lakála nagy Duna-Tisza mentében
Óh milyen drága ezen
Óhaza kincse nékem ,
Öreg háza , izes szója
Aki öt ide , haza várja
Anyanyelvünk ,közös kincsünk
Melyet mindketten megértünk
Amelyet nagyjaink már rég tudtak
Mivel ök már a Pantheonban állnak
Szemlélik e világot ,föleg azokat
Akik majd öket követik a sorba
vajon Ki lesz a következö ?
Isten a tudója
De ök azt már tudják,
Akit ök kiszemeltek
Az az ö útjukat járja
Hittel , becsülettel ,
Öszinteséggel azon ténykedik,
Hogy mit öseink megteremtettek
S mi a jelent , azt most megbecsüljük
Ès akkor lön jövönk, ami biztos lészen
Készülünk a holnapra , de keményen .
De legföbbképpen önönnmagad
Készitsed föl a nagy feladatra
Mert te már tudod
Hol, mikor, kinek adatik meg az
Amely másoknak csak álom
De Tenéked már valóság
Mert Szülöhazád aki mögböcsül
S itt a csárdában már azt is láthattuk ,
Hogy siet Körös a Tiszának örvényibe
Mint ahogy én sietek Szülöhazám ölébe
Ölel át engem a szeretet
Amelyre oly nagyon vágytam
Mint ö vágyott gyermekére
Nagyon öszintén ,becsülettel
Isten adta hittel,úgy legyen
Isten engem úgy segéljen
mvh:shf