| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Káprázatok Ideje:: 04-06-2004 @ 09:30 pm |
|
|
|
|
|
Káprázatok (2004 április 6)
Sem út, sem igazság
Nem vagyok
Asszír földbe rejtett
Kő vagyok
Lusta szél söpör rajtam
Egykor törvényt írtam.
Átgázoltak szívemen
Harci szekerek
Mormoltam bár százszor
Isten neveket
Sem sír, sem mag többé
Nem vagyok
Élethalál peremén
Jó vagyok.
Száraz szél söpör rajtam
Egykor törvényt írtam.
Rojtos felhő szélén
Megültem
Bűbáj-szemeket
Szerettem
Minden szép szót
Elhittem
Sosem láttak, mégis
Kerestem
Forró szél söpör rajtam
Egykor törvény voltam
Hideg szél söpör rajtam
Egykor ember voltam.
Önmagam káprázata lettem... |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 04-06-2004 @ 09:33 pm
| Hozzászóló: csingi (Ideje: 04-06-2004 @ 10:06 pm)
Comment: Ez egy nagyon kemény vers, Kerlac. Komolyan, szinte érezni benne a feszülést, valami dacot, ellenállást. Csak itt érzek némi meglágyulást, mint amikor egy kőszikla megpattan : Rojtos felhő szélén
Megültem
Bűbáj-szemeket
Szerettem
Minden szép szót
Elhittem
Sosem láttak, mégis
Kerestem
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: SophieCarter (Ideje: 04-07-2004 @ 01:53 am)
Comment: Kerlac! Ötször elolvastam a verset, és még most is futkos a hátamon a hideg! Egyetértek az előttem szólóval: olyan feszültség lüktet az írásodban, hogy még szinte engem is szétfeszít. Kíváncsi lennék, mi adta az ihletet. Mindenesetre gratulálok, rég olvastam ilyen hatásos verset!
Üdv: Sophie |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Fata_Morgana (Ideje: 04-07-2004 @ 09:23 am)
Comment: Megpróbálom felvázolni: Az előbb jártam a Hit topic-ban, tegnap Passio kritikát olvastam, képeket láttam. Teljesen mindegy milyen vallás, a hit a lényeg, ami megerősít. Erre a hangulatra pont a te versed. Talán érthető, hogy az előzmények miatt analógiát vélek felfedezni. Mikor a szeretetet hirdető ember belátja, hogy igéje nem talált meghallgatásra. És feladja... Vagy csak egy pillanatra megrendül a hite. Csak egy pillanatra, mert a szeretet legyőzi a sivárságot. Nem a te gondolataid akartam eltalálni. Engem talált el a versed. Köszönöm. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csingi (Ideje: 04-07-2004 @ 06:58 pm)
Comment: Vissza kellett jönnöm, mert annyira fáj ez a vers "... önmagam káprázata lettem". Ennek sohasem szabadna megtörténni.:( |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Timi85 (Ideje: 04-07-2004 @ 07:01 pm)
Comment: Engem a mulandóság fogott meg. Ami valaha kő volt és törvény, mára az is elmúlhat. Túl könnyen felejtünk. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: clay (Ideje: 04-07-2004 @ 09:11 pm)
Comment: A szürrealitás dimenzióiba taszítottak a soraid. Imádom az ilyesfajta megrészegülést, amit például egy Dalí kép is kivált belőlem. Ha mégis máshogy gondoltad, bocs, - de azt hiszem a lényeg mégiscsak ott van, hogy sikerült "megutaztatnod", és ez nagyszerű volt! |
|
|
|
|
|
