Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
A fekete rózsa Ideje:: 06-25-2006 @ 12:53 pm |
|
|
|
|
A fekete rózsa
Felszállok a vonatra, megkeresem ülőhelyem, s a gőzös már indul is.
Én csak ülök, a helyemen s tűnődöm, hogy a peronon lévő koldusoknak vajon adnak- e némi alamizsnát, s a csendőrök miért üldözik el őket mindig? Zavarja talán, hogy ott vannak? Hirtelen elkapom pillantásom, hogy ne lássam miként alázzák meg egyik embertársam. Helyette inkább a velem szemben helyet foglaló urat kezdem fürkészni. Elegáns öltöny, szabályosan vágott szakáll, jól fésült haj, s az arcán gúnyos mosoly. Észrevette ugyanis azt amit én. Egy fiatalokból álló kisebb csoport, egy idős koldus asszonyt lökött a sárba, a többit már nem láttam, bár útitársam önelégült ábrázatából gondoltam, biztos jól végezték dolgukat.
A várost elhagyva újra a tájat kémlelem. A vasút egy meseszép réten vezet keresztül, s azon kapom magam, hogy elbóbiskoltam. Egy erdőben állok, egy gyönyörű, tiszta forrásnál, hófehér ruhában. Mellettem vadvirágok piros, sárga, kék, lila és narancsszínben pompáznak. Nem tudok uralkodni magamon s szedek egyet- egyet mindegyikből és azokat csokorba rakom. Megyek, megyek arra amerre az erdő végét sejtem. Élvezettel teli bolyongásomon kísérőim is akadnak. Mókusok, nyulak, szarvasok és egy csodálatos pegazus.
Elérek az erdő szélre, s menni akarok tovább, de valami megragadja ruhám és visszatart. A pegazus volt az. Egy rózsabokorhoz vezetett, majd nyerített egyet és fejével a bokor felé intett. Szavak nélkül is értettem mit akar. Kicsit ódzkodtam, hogy letépjek egy virágot, mert a tüskék keresztül fogják hasítani bőrömet.
De nem így történt. A tüske hozzáért kezemhez, de sérülést nem okozott. A rózsát a pegazus szájába veszi, s már el is tűnik.
Én megyek a rétre tovább, de a csendbe egy hangos sípolás hasít, s egy vonat robog ki a fák közül.
Az a vonat volt az, amin én is ülök. Látom magam, látom a velem szemben lévő urat, s látom amint épp pénzem után kutat.
Én felébredek, s visszaveszem erszényem, de ő fegyvert ránt.
Egy durranás, s én összeesem.
A vonat nyugodtan zakatol tovább, s eltűnik folytatván útját, mintha nem történt volna semmi.
De igen. Történt valami. Meghaltam. De ez nem tűnik fel senkinek, mert szegény családból származom, mert apám egy egyszerű cipész, az anyám pedig egy egyszerű felszolgáló.
Hirtelen fényárban úszik mögöttem minden, én megfordulok, az egyik kezem felemelem, ezzel takarván szemem.
A fényből előtűnik a pegazus, szájában még mindig ott a rózsa, de virága már fekete.
Közel megyek hozzá, egészen közel.
Belenézek hatalmas kék szemeibe. Kezemmel végig simítom az állatot, majd felülök a hátára. Igyekszem vigyázni szárnyira. Egészen ráborulok a nyakára, s hallom szívének egyenletes dobbanását.
Kezem a mellkasomra helyezem és várom a már megszokott erős, ütemes dobogást.
De hiába! Hiszen halott vagyok!
Egy könnycsepp született a szememben, majd tekervényes útra kélt arcomon, s végül ajkamon halt el.
A pegazus megfordult és elindult a fénybe. Felszállt a magasba, s ezzel egy időben elkezdődött új életem, immár, a fellegekben.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 06-25-2006 @ 12:56 pm
Hozzászóló: Hajnalcsillag (Ideje: 07-06-2006 @ 09:22 pm) Comment: Valami megfogott a történetedben. Nem tudnám megmondani, pontosan mi, de tetszett. Gratulálok!:) |
|
|
|
|
|