Egy férfi illata
1). Könnyes szemű,serkenő bajúszú
Emberpalánta fölébehajol
Egy agyonhaldoklott,kopottszürke,
Általaszeretett kispárnának...
2). Felfalta ragadozó halálnak
Létvirágot tépő csontos keze...
Mi múltat s jelent s jövőt oroz,
Megteremtve búcsúzó koszorút.
3). Legyűrte a férfit az mi mindent
Legyőz,de küzdőn ráemelte kezét a
Rohanó tavaszra,mi neki múlt...
Tört szívére jégpárnát vont a hó...
4). Mondd el nekem,mért tetted ezt velem!
Gyere szeress egy percet még engem!
Hadd mondjam még egyszer,hogy szeretlek,
Hadd sírjak a nyár-nevetéseden!
5). Úgy megbántam,hogy rossz voltam veled,
Hogy néha összetörtem kis szíved,
De tudom,rám büszkén tekintsz le,
Cirógat jó anyád,s fellegek...
6). Szájadat nem hagyta el búcsúszó,
Soványra leszenvedett arcodon
A síráslé rebegőn lecsorgott...
Nem maradt a párnán más,csak
Egy sós csepp nejednek,s egy nekem,
És szívemben meggyötört illatod.
|