Volt egy más világ
miről azt hittem csak az enyém.
Tegnapig.
Tegnap aljasul, késsel a kezemben
véget vetettem,
egy olyan álomnak
mely nem élhetett tovább.
Mondhattok bármit,
már nem hiszem el többé
a lélekjóságot.
Tehetek én bármit,
Már nem vagyok odaát,
csak itt élem a holnapot.
Vasárnap lesz a holnap
pirosba öltözöm
vasárnap lesz, s én
nem kötözködöm.
Húslevest eszem majd,
rántott csirkét, akárcsak rég
Nem keresem majd, hol a jobb,
nekem ez jutott,
így adatott,
elfogadtam.
Te világ!
Minek még semmit sem adtam,
hát gyere!
A másvilágom
ma temettem,
Sírja van már, oda járok
emlékezni.
Majd.