[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 217
Tag: 1
Rejtve: 1
Összesen: 219

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Régi mesék
Ideje:: 07-04-2006 @ 03:06 pm

Néha eszembe jut, honnan is ered nálam az írás, a történetszövögetés?
Nem is tudom. Talán ott kezdődött, amikor idősebb nővérként odaültem esténként öcséim ágya mellé mesét improvizálni. Nekik ugyanis nem kellettek a könyvből felolvasott mesék. Nem, nekik a saját magam kitalálta mese kellett. Így hát minden este kuporogtam közös szobánk kis heverőjén - kisebbik öcsénk ágya szélén és még jóval Al Bundy-ék Magyarországra való begyűrűzése előtt kitaláltam egy sajátosan idióta család folytatásos teleregényét. Meséltem, meséltem, estéről estére úgy kezdtem bele, hogy fogalmam sem volt, mi lesz az aznapi sztori, még azt sem tudtam, mi lesz a következő mondat. De aztán csak jött, csak jött, valahogyan mindig sikerült - fantáziám vég nélkül termelte a mondanivalót.
Ők pedig nagyon jól szórakoztak, viháncoltak, röhögtek idiótábbnál idiótább történeteimen. Nesze neked, kora esti elalvás!
És várták, mindig úgy várták a folytatást. Aztán később már közösen gyártottunk történeteket, például amikor a két szék karfája közé kifeszített pokróc alkotta bábszínház rögtönzött darabjait adtuk elő a harmadik testvérnek - a gyerekszoba összes plüssállatát felhasználva szereplőnek.
Teljesen kihasználtuk képzeletvilágunkat, kreativitásunkat, ötleteinket. Olyasvalamit, amiből mindig vég nélkül építkezhettünk, mert szinte kimeríthetetlen volt. És mekkora sikerélményt jelentett a kiváltott hatás, másik gurgulázó nevetése!
Az esti történetek később sem maradhattak el. Az olvasást a fiúk nem igazán szerették meg, a kötelező olvasmányok idejének elérkeztével eszükbe sem jutott a kezükbe venni az Egri csillagok vaskos olvasmányát, nem. Majd nővérük felolvassa esténként. Mese gyanánt. És lőn.

Imádtam a meséket, különféle történeteket. Korábban is és most is. Azt hiszem, én talán nem sokat változtam. Ugyanaz a mesélő maradtam, mint akkor voltam. Más, érettebb történetekkel, de most is mesélni vágyom. Szórakoztatni, mosolyt csalni az arcokra. És közben kimeríteni az emberi fantázia mérhetetlen tárházát.

Csak épp a régi, hálás közönségem tűnt el. Akik anno olyan figyelmesen hallgattak. Tévék és számítógépek előtt ülnek, és mintha teljesen megváltoztak volna. Rendben, nem azok a kis gyerekek már, akik akkor voltak. Lassan felnőnek.
De ez azzal jár együtt, hogy ennyire érdektelenné válnak? Hogy elveszni hagynak olyan értékeket és képességeket, amelyek bennük megvoltak és még vannak is?
Miért múlik el a gyermekkorral mindaz, ami érték volt benne? A nevetés, az önfeledt bolondozás, a másikra figyelés.
Most is próbálkozom még néha a szórakoztatásukkal, várva a régi, örömteli reakciókat, de hiába. Falakba ütközöm, süket fülekre, megrándított vállakra találok. Nem kellenek a mesék, nem kíváncsiak a mesemondóra. Többé már nem.
Így múlik hát el a világ dicsősége?
Színésznek érzem magam, aki üres nézőtérnek játszik minden este makacsul újra és újra, reménykedve, hogy egyszer ismét betéved a régi közönség és talán nevetni fog az előadáson. Ne-adj-isten megkönnyezi, vagy csak elgondolkodik rajta. Talán… De ezek csak ábrándok.
Akárhányszor hazatérek a gyerekkori mesék színhelyére, ugyanaz fogad. Villogó képernyő előtt ül az egykori hallgatóság, mintha nem is érzékelnék a körülöttük lévő világot. Ilyenkor néha eszembe jut az a réges régi ballagós nóta, ami arra ösztökél, hogy odamenjek hozzájuk és vállukra téve kezem csak csendesen megkérdjem:
- Régi mesékre emlékszel –e még?


Utoljára változtatva 07-04-2006 @ 03:06 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Netelka
(Ideje: 07-04-2006 @ 03:29 pm)

Comment: Igen. Így múlik el a világ dicsége - ahogy mondod. De ne hidd, hogy azok a mesék feledésbe merülnek. Anélkül nem lennének azok, amikké váltak. Épültek tőlük, még ha ez nem is mindig látszik esetleg :)


Hozzászóló: emericus
(Ideje: 07-04-2006 @ 05:14 pm)

Comment: Bizony, olykor fájdalmasak a változások. Az én kisfiam is a gép előtt ül, s hiába, hogy most én is ezt teszem, jobban örülnék, ha könyvet olvasna, vagy beszélgetne. A régi meséket azért nem kell elfelejteni, sőt! Bele kell szőni, bele kell illeszteni az új világba, ahogy most is tetted. Érdemes!


Hozzászóló: Zsuka49
(Ideje: 07-05-2006 @ 06:20 am)

Comment: Jaj, pedig de sok jó kis mesekönyv volt!!! Én is nem is olyan rég vettem meg a kisunokámnak a magyar népmesék c. mesekönyvet, és minden este abból mesélek neki. Hál istennek Ő nagyon szereti!Nem mondom a gépet is, de már várja, hogy milyen mesét olvasok fel neki este!!:))) Puszi: Zsuzsi


Hozzászóló: Rien25
(Ideje: 07-05-2006 @ 09:05 am)

Comment: Köszönöm szépen mindannyiótoknak. Majd talán abba a korba érnek, amikor visszatalálnak régi értékekhez, ki tudja. Meglátjuk. Barátsággal, Rien


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 07-06-2006 @ 06:40 pm)

Comment: Jó a téma...szerintem sokan olvasnak mesét könyvböl is, főleg a nagyszülők az unokának....Majd Te is mesélhetsz ha lesznek gyermekek ismét a családban...:))))Miért nem jegyzed le a sok szép mesét, mit kitaláltál??..:)))


Hozzászóló: Rien25
(Ideje: 07-07-2006 @ 12:08 pm)

Comment: Köszönöm, Anna. Mai fejjel azok a mesék már nem állnák meg a helyüket, de akkoriban még megfeleltek az öccsöknek (lehetett vagy 12-15 éve). Majd talán a saját gyermekemnek kitalált meséket már feljegyzem. :) Barátsággal, Rien


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.32 Seconds