[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 201
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 202

Jelen:
Tagi infók winner Küldhetsz neki privát üzenetet winner winner


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Bolondokháza...
Ideje:: 04-08-2004 @ 09:38 pm

...avagy az identitás is szubjektív A bolondokháza rácsán keresztül nézem a sok elmebeteget, ahogy fel-alá sétálgatnak réveteg tekintetükkel. Nézem a sok beteg arcot, melyek hébe-hóba felém fordulnak, s ilyenkor ott tükröződik szemükben a sok rémes emlék, és egész meghazuttolt életük. Aztán, mintha ott sem lennék, visszafordulnak és tovasétálnak, miközben bennem furcsa gondolatok kezdenek kavarogni. Először az a kérdés fogalmazódik meg bennem, hogy hogyan juthat idáig egy ember, majd szánni kezdem őket, s nem sokkal később már forrani kezd a vérem a dühtől. Nézem ezeket a magatehetetlen szánalmas bolondokat, kiknek vakvágányra futott életük, pszichéjük, s ahelyett, hogy rég a föld alatt lennének, itt ténferegnek közpénzből. A méreg egyre feljebb tolul ereimben, s azon kapom magam, hogy szinte a fájdalomig markolom a vasrácsot. Aztán arra gondolok, milyen jó is lehet nekik. Egy kis nyugtató injekció, néha gumiszoba, de ha jó kisfiúk, akkor a néhány órás unalmas rehabilitációs terápia után semmi dolguk, mint itt kószálni. Nem kell dolgozni, nem kell rezsit fizetni, s egyáltalán még csak normálisan viselkedni sem kell, hiszen tőlük az lenne az abnormális. Ettől még jobban elfog a harci ideg, s már az erek is kidagadnak a nyakamon, s a homlokomon, oly erővel tépem a vasrácsot, majd elordítom magam: – Jajj, de felelősségteljes dolog normális embernek lenni. Bezzeg behúzódni az elmebetegség bástyái alá mennyivel könnyebb! Fújj! Fújj! – S eddigre teljesen kifordulok önmagamból. A tehetetlen düh tombol bennem, hogy ilyen emberek egyáltalán élhetnek a földön, nemhogy még társadalmilag mentesek is legyenek. A kerítés már majd kiszakad helyéről, úgy tépem, rázom, cibálom, miközben a hátamon folyik a verejték… S ekkor hirtelen megragadnak, hátracsavarják kezeimet, majd egy apró, de annál hegyesebb szúrást érzek. Minden elhomályosodik, és én megnyugszom. Körülnézek, s csak ekkor veszem észre, hogy melyik oldalán is állok a rácsnak. Két jól megtermett ápoló rám erőszakolja a kényszerzubbonyt, és a dühöngőbe visznek. A szemem sarkából még látom, hogy egy férfi ott áll a bolondokháza rácsába kapaszkodva, s engem figyel, ahogy réveteg tekintetemmel távolodom… 2004, március 22.


Utoljára változtatva 04-08-2004 @ 09:38 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: bla
(Ideje: 04-14-2004 @ 07:50 pm)

Comment: Bocs, de szerintem kicsit mesterkélt...


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.36 Seconds