[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 348
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 349

Jelen:
Tagi infók a_leb Küldhetsz neki privát üzenetet a_leb a_leb


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Piroska és a farkas: ahogy múlnak az évek
Ideje:: 04-08-2004 @ 09:40 pm

A vadász felvágta a farkas hasát, kiszabadította belőle Piroskát és a nagymamát, majd teletömte a tátongó üreget kövekkel, összevarta, és beletaszította a kútba. Piroska és a nagymamája élték boldogan életüket, de az évek nem múlnak el nyomtalanul. A vadászt kitüntették életmentésért, majd néhány évvel később perbe fogták indokolatlan, és kegyetlen állatkínzásért, amiét kővel tömte tele a farkas hasát, majd börtönbe csukták. Kizárták a vadászkamarából, és visszavonták a fegyverviselési engedélyét is… Ötven évvel később: Piroska sokáig harcolt a környezetvédők oldalán, hogy megtarthassa az eljövendő generációknak azt a szép kis erdőt, s annak lakóit, de mindhiába. Nálánal sokkal magasabb érdekek döntöttek ebben a helyzetben. A civilizáció terjeszkedésének köszönhetően a kis erdőt eltúrták a buldózerek, és egy nyüzsgő nagyvárosnak adott otthont. Ki tudja? Talán épp a nagymama házának helyén van egy kaszinó. Piroskát megviselték az évek, és a hosszas harcok a kormánnyal, s az amúgy is hatalmas létbizonytalanság. Megöregedett, megbetegedett. Jelenleg egy szociális otthonban éli nyomorúságos éveit. Időnként elmélázik a múlton, a régi szép időkön. Néha még eszébe jut a régi kép; ahogyan kis piros kabátkájában, kosarát lóbálva ment a beteg nagymamát meglátogatni. De ő már hosszú évek óta halott. Hétvégente előveszi az öreg fonott kosarát, friss virágot vesz, és kisétál a város peremén lévő temetőbe. Most is éppen erre készülődött. Kilépett az öregek otthonának kapuján, s a poros, koszos aszfalton elindult a buszmegálló felé. A levegő nehéz volt a kipufogógázok szennyétől, s a valamikori erdőre csak a silányul elvégzett parkosítás, és a csapzott galambok látványa emlékeztetett valamiképp. A fal tövében ücsörgő mocskos, büdös, ápolatlan hajléktalan megfékezhetetlenül kántálta monológját, miszerint a rendszer áldozataként került utcára. Arca megfáradt volt, és megtört. Rég beletörődött már a sorsába. Őszes haja arról árulkodott, hogy tiszteletre méltó kort ért meg. Piroska dobott a kopott müanyagpohárba némi aprót, s furcsa érzés lett rajta úrrá, mikor a hajléktalan felnézett rá. Ismerősnek tűnt arca. Valakire nagyon emlékeztette a múltból, de nem tudta hová tenni, így szótlanul továbbment. A buszmegállóban hatalmas tömeg jelezte, hogy bizony már jóideje nem jött busz, lassan érkeznie kéne. A járdasziget padkája tövében különböző cigarettafajták egész tárháza volt fellelhető különböző mértékig elszívva. A narancssárga szemetesládát majd szétfeszítő mennyiségű szemét arról tanúskodott, hogy biza ezt sem naponta ürítik. Piroskának minden alkalommal, mikor ezt látnia kellett összeszorult a szíve. Mivé lett az egykori meseszép erdő? A madárcsivitelést felváltották a szirénák, és az autódudák. Töprengéséből az érkező busz ébresztette. Felszállt, az emberek úgy zsúfolódtak össze, mint a heringek a konzervdobozban. A busz szinte a temető kapujáig vitte. Mikor leszállt, vett néhány gyönyörű virágot a sarki árusnál, majd belépett a temetőbe. A hosszú sorok között lassan, és öregesen lépdelve haladt előre. A nagymama sírja a temető leghátsóbb sarkában volt, ott, ahol viszonylag csend volt, és már nem nagyon hallatszott a város zaja. Amint egyre közelebb ért, valami érdekesre figyelt fel. Valaki állt a nagyi sírjánál. Közelebb ment, s meglepődve látta, hogy egy farkas áll a sírnál. Bundája csapzott és őszes. Amint odaért megszólított a koros állatot. - Jó napot! Maga ismerte a megboldogultat? - Jó napot asszonyom. Igen ismertem, egészen közelről. Piroska ezen nagyon meglepődött, hiszen a nagymamájának rajta kívül egyetlen rokona sem volt. Kiváltképp nem egy farkas. Azon tűnődött, vajon honnan ismerhette ez a vénség a nagyit, mikor a farkas megszólalt. - Amennyiben maga Piroska, akkor kegyedet is ismerem! Piroskában egy pillanatra meghűlt a vér. Egy röpke gondolat erejéig felvillant benne, hogy talán ez a farkas lenne az egykori farkas? De hamar elvetette az ötletet, hiszen ő egy kút fenekén fekszik kövekkel a hasában, de a kíváncsisága egyre csak erősödött. - Megkérdezhetem, honnan ismer minket? A farkas válaszképpen hasát Piroska felé fordította. A nyakától egészen az ágyékáig húzódó csúnya varratnyomok egyszerűen megrémítették Piroskát. - Maga él? Ez hogyan lehetséges? A farkas elmosolyodott, s ez a mosoly nem volt az a régi groteszk vigyor, mellyel a nagymamát illette meg. Öreges, kontúros és főképp foghíjas mosoly volt ez. Hiába, a kor felette is eljárt. - A vadász nem végzett túl jó munkát. A kút, melybe beledobott rég ki volt már száradva, sőt! Eltömítette a föld. Alig zuhantam két-három métert. Miután minden elcsendesült, nagy nehezen kimásztam, kibontottam a friss varratokat, kidobáltam magamból a köveket, s ismét összevarrtam. Elsomfordáltam, és örök bosszút esküdtem a vadász ellen. - Igen, így utólag belegondolva elég kegyetlen volt a vadász, de azért maga sem volt ártatlan. - Fiatal voltam, és mohó. Ha ma lennék fiatal, akkor vagy bűnözőnek, vagy pedig punknak titulálnának. Hibát követtem el, de az évek múlása megfontoltabbá és bölcsebbé tett. Nem vagyok büszke arra, amit tettem! Ezért van az is, hogy időnként eljövök ide a nagyi sírjához, és a bocsánatáért esedezem imáimban. - Hát igen! Azt mondta bosszút esküdött a vadász ellen. Vele mi lett? - Nos, az idő múlásával jöttek a változások. Miután ide is elért a civilizációnak nevezett csúfság, nekünk, azaz az állatoknak is jogaik lettek. Ekkor éreztem, hogy eljött az én időm. Önkéntes száműzetésemből visszatértem, és pert indítottam a vadász ellen előre megfontolt, indokolatlan kegyetlenséggel elkövetett állatkínzás vádjával. A per sokáig elhúzódott, de én győztem. A vadászt kizárták a vadászkamarából, visszavonták fegyverviselési engedélyét, majd börtönbe csukták. Továbbá kártérítés megfizetésére kötelezték. Erre ráment az egész vagyona. Miután kiszabadult a börtönből nem tudott visszailleszkedni a társadalomba. - Ez nem semmi, és most mi van vele? - Nem tudom. Egyesek szerint rég meghalt, mások szerint céltalanul bolyong az utcákon, és kéregetésből tengeti szánalmas életét, azaz hajléktalan. Hajléktalan. Erre a szóra Piroska szinte megvilágosodott. Most jött, rá hogy kire emlékeztette a fal tövében kántáló megtört ember, de jobbnak látta, ha erről nem szól a farkasnak. - És magával mi lett? – Tette fel a költői kérdést a farkas. - Megöregedtem! Mivel gyerekeim nincsenek, a nagyi meghalt, így senki sincs, aki gondoskodott volna rólam. Egy szociális otthonban tengetem hátralévő napjaimat. És magával mi a helyzet? - Szomorú történet. Én a vadász kártérítésének köszönhetek mindent. A hegyekben vettem egy hatalmas telket, felépítettem rá egy házat, és a többi pénzt a bankban hagytam. A kamatokból szépen megélek. - Nem is rossz ez egy farkastól! – Mosolyodott el Piroska. – Most viszont, ha nem sértem meg, szeretnék a nagyival kettesben maradni. - Természetesen! – Mondta a farkas, majd elköszönt és odébbállt! - Egyszer meglátogathatna egy teára, hogy kicsit jobban felidézhessük a múltat. – Szólt még vissza, aztán elment. - Köszönöm, majd megfontolom! Piroska kicsit gondozgatta a sírt, letette a virágot, majd beszélt egy kicsit a nagyihoz, aztán elindult hazafelé. Kicsit össze volt zavarodva. Nem tudta mit gondoljon erről az egészről. A farkas, akit valaha tiszta szívéből gyűlölt, most oly kedvesnek és rokonszenvesnek tűnt, vagy ez csak egy újabb ármány, káprázat? És a vadász, kinek az életüket köszönhetik most valahogy nem tűnt olyan nagy, és tiszteletre méltó embernek. Határozott megvetést érzett irányába. Ez vajon azért van, mert az évek múlásával megfakulnak az emlékek, és a távolság eltorzítja a dolgokat? És vajon miért hívta meg a farkas egy teára a hegyekben, a várostól messze lévő házába? Nem talált ezekre a kérdésekre értelmes magyarázatot. Amint leszállt a buszról, észrevette az utca másik oldalán kéken villogó fényeket. Mentő és rendőrautó villogtatta fényeit. A hajléktalant épp most emelték be hordágyon a mentőautóba, egy másikat pedig bilincsbe verve ültettek be a rendőrkocsiba Piroska átrohant az úttesten, majdnem el is csapta egy autó. Mikor odaért, megkérdezte a mentősöket, hogy mi történt. - Összevesztek a kéregetéssel szerzett pénzen, és a vita pengeváltásba torkollott. Az egyik megszúrkálta a másikat. - Életben marad? - Nagyon súlyos a sérülés, az esély vajmi kevés, de kérem, álljon hátrébb. Ne akadályozza a munkánkat. Piroska a rendőrautó felé fordította tekintetét, s látta, hogy nem az a hajléktalan ül bilincsbe, melynek nemrég adakozott. Szomorú hangulatban érkezett vissza szociális otthonbéli kis szobájába. Az esti hírekben hallott ismét az eseményekről, s hallotta, hogy a másik hajléktalan súlyos sebeibe belehalt a kórházban. Piroska szomorú volt, de mégis valamiféle furcsa módon örült is – talán jobb is így neki – gondolta magában. Egyetlen dolog zavarta csupán. Most már soha nem fogja megtudni, hogy az tényleg az egykori vadász volt-e, és ha igen, akkor már soha többé nem tudja meghallgatni az ő történetét a múltról. Úgy döntött nemsokára meglátogatja a farkast, és komolyabban elbeszélget vele a múltról. Egy héttel később el is indult, de többé már nem tért vissza… Megjegyzés: Így, kicsit idősebb fejjel elmerengtem a régi meséken, s rá kellett jönnöm, hogy nem is mindig a jók győznek. A mesék tele vannak horrorisztikus elemekkel, s ezekkel kicsiny gyerekek fejét tömik tele. Gondoltam egyet, s megpróbáltam a történetet így, ötven éves távlatból – a modern korba helyezve – kicsit igazságosabban, azaz a „ki-ki érdemei szerint elvet” követve befejezni. Nem tudom ez mennyivel lett igazságosabb, s mennyire sikerült a mesékben megszokott pozitív végkicsengést megtartani, de egy biztos. Ebben a mesében nincsenek horrorisztikus elemek, sőt, ha az olvasónak van némi humora, akkor talán még jókat mosolyoghat is olvasás közben. Bár igaz, ez a mese sem gyerekeknek való. 2003. november 14.


Utoljára változtatva 04-08-2004 @ 09:40 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés
Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.34 Seconds