csak téged nézlek...
nézem a fényképeidet,
s közben bámulom az
imbolyogva táncoló gyertyafényeket
s elmerengek,
vajon most merre lehetsz ?
mit csinálsz ?
ott a messze a távolban
most nincs aki vár,
nincs, akit most a két
erős karodba zárj....
árvák vagyunk most
mindketten !
de az a csodás tengerkék szemed,
a mosolygó szelíd tekinteted
már örökre itt marad velem,
az arcodat már soha többé
el nem felejthetem...
de jó is lenne most
érezni az ölelő két karod,
remegve érezni azt,
hogy Te is akarod...
úgyan úgy akarod érezni,
édes csókkal borítani a számat,
s kedves becéző szavaid,
mint Anya a kisgyermekét,
úgy elringatnának...
mellkasodra fekve
hallgatnám a szuszogásod
remegve,
s kezed a testemet
megérintve,
csak úgy fojtogatna
a vágy izzó ereje...
csak úgy hevítené
egyre jobban a testem,
mint a forró sivatagi homok,
a szerelem perszelő tüze
égetne el akkor engem...
átjárná testünket a szenvedély
viharos szele,
a vágy tomboló vihara,
a mámor a bűvölet
megrészegítő hulláma,
a sóhajok, az izzadságtól
gyöngyöző testek párája,
éreznéd az édes bódító
mámorító csokodtól
kivörösödő ajkamat,
testem mint vad inda rádtekeredne,
körbe fonná a mellkasodat...
a kéj a vágy hulláma egyre
magasabbra emelne,
az idő eltünik körülöttünk,
most semmi más nem érdekelne...
csak beburkolóznánk az idő
mély végtelen csendjébe...
az egymás fülébe súgott,
egymás hajába csókolt
mámorító őrületbe...
csak azt kívánjuk,
akarjuk, hogy ez
mesés érzés soha
ne múljon el,
hogy sokáig éljen és bimbózzon,
virágozzon ez az édes szerelem..
melyet szavakkal leirni
már jobban nem is lehet,
csak szállnék, repülnék
remegő vad - buja sóhajok
szárnyán fel a kék égig veled !
|
