S monda az én uram: tovább, tovább, tovább..!
Meg ne állj, amíglen ércz kürtszavam zendül
Kövessed apáid elporlott lábnyomát
Akik oltalmamban néznek onnan fentrül
S monda az én uram: siess, siess, siess..!
Mert hamar megrontó tüzes nyelvek jőnek
Sátoromhoz térj, mely árnyat adó, kies
S csipkével szegem szélét álom-felhődnek
S monda az én uram: állj meg, állj meg, állj meg..!
Nyársra húzva sülnek meghajszolt remény’id
Fiaid kardélen, házad idegen vár lett
S az Őrző helyén csönd - kihunytak a fény’i
2006. 07.21. |
