már csend sem vagy.
inkább kimondalak.

már hang sem vagy.
inkább elhallgatlak.

széttéplek és összevarrlak.
megértelek és kikacaglak.

játszom veled és te nem is érzed;
kezét fogod a messzeségnek.

már emlék se vagy.
ez a vers se te vagy már.

de valami mégis, tudod, mégis,
hiába a szó, a csend, a foszlás,

a tépés, a megértés, a kacagás,
és az életben maradás; mégis,

valami visszajár.
ha elfordulok is megtalál.

s ha ez hazudik is, ha becsap,
ha más arcát is mutatja majd egy nap,

még mindig hasonlít rád.