Döntöttem. Végeztem veled! Elhagylak, huszonöt évnyi együttlét után. Megelégeltelek. Meguntam azt, hogy rátelepedsz az életemre, a mozdulataimra, irányítod a vágyaimat, a gondolataimban mindig jelen vagy. Elég volt! Túl sokba kerülsz már nekem. Megmérgezed a létemet, a mindennapjaimat, a perceimet, a pillanataimat. Persze, velem voltál mindig, amikor bajban voltam, mikor öröm ért, akkor is. Ez igaz, de kényszertársként szegődtél csupán mellém. A hatásod alatt voltam, de most már elég! Rájöttem, hogy van élet nélküled is! Nem lesz könnyű, tudom, de elég erősnek érzem magam ahhoz, hogy tudjak ezentúl létezni, nélküled!

Könnycsepp és fájdalom nélkül gyűrtem össze a cigarettásdobozt, a benne levő utolsó szál cigarettával együtt. Könnyedén, arcomon kaján vigyorral hajítottam bele a helyére, ahová való, a szemetesvödörbe!

...Azóta pipázom...