A szabadság egy szó, amit nagyon sokáig nem mertem leírni, kimondani, - félelem nélkül. A szabadság maga a lényem, a lényegem, ami a szívemben, a lelkemben él. Számomra a legfontosabb dolog. A szabadság az, amire csak hordja az ember a földet: a félelmet, a reménytelenséget, a jövőtlenséget. A szabadság az éltető levegő, ami nélkül elpusztul az ember. Szabadság nélkül a lélek és a szellem haldoklik. A szabadság az, ami civilizációnkban ugyanolyan tabu témy, mint a szerelem, szex, meztelenség ... A szabadság, öröm, játék, nevetés egy és ugyanaz, és az ember igazi természete. Amikor bejön az emberhez a szabadság friss levegője, akkor jön csak rá, mennyire hamis az élete szabadság nélkül. Csak az tudja, milyen nagy dolog a szabadság, aki sokáig él leszorítva, hamis eszmék között, és sokszor úgy, hogy észre sem veszi. A szabadság önmagunk keresése, újrafelfedezése, a saját erőnk próbálgatása. A szabadság azt jelenti, hogy leszedjük magunkról mindazokat a félelmeket, ostobaságokat, amelyeket mások raktak ránk, hogy védelmezzenek minket, de most már bilincset, iszonyatos terhet jelentenek. A szabadság még csak most születik bennem is, a világban is. Ez egy nagyon hosszú folyamat, egy nagyon nagy változás, melynek során az ember visszatalál majd önmagához, igazi természetéhez, a barátsághoz, szerelemhez, boldogsághoz, az igazi élethez:)
|