Izzik testem, mikor melléd fekszem.
Ölem tűzfészke a fellobbanó vágynak.
Melléd bújok, s pajkosan kutatnék,
De te "fáradt vagy". Kifekszel szélére az ágynak.

Visszahúzódom. Fájón reszketek,
Hiszen ma este is hiába vágyódom.
Újabb "NEM", újabb ellobbant láng.
Egész éjjelen csak nyugtalan hányódom.

Félek, hogy úgy jársz majd, mint a vándor,
Ki sivatagban utolsó korty vizét issza.
S elfogy, eltűnik ez a szenvedély.
Hiába, ne keresd. Nem jön többé vissza.