[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 361
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 361


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Mesebeli Afrika
Ideje:: 04-15-2004 @ 09:33 am

Andi végigpillantott a fehér homokkal borított tengerparton. Az elmúlt két hónapban most fordult elő először, hogy nem érezte egyedül magát. Rita és Anna persze mindig körülötte lebzseltek, de István nagyon hiányzott neki. Néha úgy érezte, hibát követett el, amikor kiadta az útját, ám ilyenkor kényszeríttette magát, hogy jussanak eszébe kapcsolatuk árnyoldalai is. Azok pedig akadtak bőven. Egyszerűen nem maradt más választása, mint a szakítás. Csak hát annyira üres most a lakás. Este, amikor a munka után fáradtan hazamegy, olyan jó lenne valakinek elmesélni a napját, elkészíteni valakinek a vacsorát és hozzábújni egy biztonságot adó férfihez. Gondolataiból az egyik néger szállodamunkás verte fel. A kis fekete fiú az iránt érdeklődött, hogy kér-e kókusztejet. Természetesen kért. Ivott már nyári melegben ilyet és tudta, mennyire kellemesen oltja a szomjat. Arra azonban már nem számított, hogy a fiú rögtön a legközelebbi fáról hozza le neki az érett gyümölcsöt. Egy majom ügyességével mászott fel a fára, majd ledobta a kókuszt. Leérve egy bozótvágó késsel lehántotta a kérgét, majd lecsapta a gyümölcs tetejét. Valahonnan elővarázsolt egy szívószálat és már nyomta is Andi kezébe. A lányok tovább nézték az óceán végtelen kék vizét és közben fecsegtek. Megbeszélték, hogy délután elmennek vásárolni a szállodakomplexum előtti kis faluba. Andinak rögtön az jutott az eszébe, hogy a családján kívül már senkinek sem kell ajándékot válogatnia. Elhessegette a gondolatot és inkább azon törte a fejét, hogy magát mivel lepje majd meg. Gondolkodása mindig szívesen fogadta a misztikumot. Nagyon romantikusnak és izgalmasnak találta a varázslást vagy a füvekkel gyógyítást. Igen. Valószínűleg keres majd magának valami szent kegytárgyat, ha talál ilyesmit. Utána pedig mennek a Dolphin hotelbe. Este valamilyen akrobatacsoport lép fel és a lányok ezt mindenképpen látni akarják. Ülnek majd a medence partján a forró, trópusi éjszakában és iszogatják a koktéljaikat. Jó program estére. Főként, mert a Dolphinban lakik Andi kedvence is. Egy fekete latin férfi, akinek a pillantásától minden egyes alkalommal remegni kezd a lába. Andi elfintorította az arcát, ahogy végig pillantott magán. Mióta megérkeztek Kenyába legalább két kilót szedett már fel. A csípőjét akkorának látta, mint egy teherautó farát. Bár a férfiak így is jócskán utána fordulnak az utcán és a strandon egyaránt, ő akkor is túl szélesnek érzi a csípőjét. Lehet, hogy este csak valamilyen alkoholmentes italt iszik majd. Hamarosan indulnak vásárolni és ez jókedvre derítette. Nem sejtett még semmit.

A szálloda paradicsomi viszonyai után kijózanító volt a bazársor és környéke elképesztő szegénysége. A soron álló kis viskók csak lepusztultak voltak, de odébb már csak vályogkunyhókban tengette életét a maroknyi lakosság. A csecsebecsék vásárlásánál a pénznél is nagyobb értéket képviselt egy néhányszáz forintos öngyújtó vagy reklámpóló. A helyi utcalányok még a három lány számára is felkínálták szolgáltatásaikat néhány fillérért. Anna az egyik bolt előtt megsimogatta egy kedves kis fekete lány buksiját és adott neki némi aprópénzt. Nem sokkal később a kislány anyja harmincezer forintnyi Euróért felajánlotta, hogy ha akarja, hazaviheti a kislányt. Ezek a körülmények beárnyékolták kissé a vásárlást, de az áruk elképesztő bősége hamar feldobta újra a lányok kedvét. Hamar belemerültek a válogatásba és az alkudozásba. Még a forróság sem zavarhatta őket abban, hogy kedvenc szenvedélyüknek hódoljanak. Andi éppen egy bőr szandálra alkudozott, amikor egy kislány lépett oda hozzá. Aznap már ő volt vagy a tizedik, ám mégis érezte, hogy most valami más fog következni. A lány nem rohant oda hozzá, hanem elélépett és csak állt Andi előtt. Nagy, barna szemei kikerekedtek a csodálkozástól. Andi letette a kezéből a szandált és a kislány felé fordult. Rámosolygott. Ám a kis fekete arcon nyoma sem volt a szinte állandó, teljes fogsort felvillantó mosolygásnak. A lány végül angolul szólalt meg. A kenyaiak nagy része jól beszél angolul az elmaradhatatlan afrikai akcentussal. Ám a kislány nagyon tagoltan és megdöbbentő tisztasággal szólalt meg.
- Te vagy az áldott nő, el kell jönnöd velem a varázslóhoz.
Andi máskor biztosan meglepődött volna, ám most azonnal megérezte, hogy a kislány igazat mond. Csakugyan találkoznia kell a varázslóval. Bár az áldott nő kifejezést még soha nem hallotta korábban, ám valahogy tudta, hogy ez is igaz. Körülnézett, majd tett egy lépést a kislány felé jelezve, hogy azonnal indulhatnak. Csak most vette észre, hogy körülötte minden elnémult. Minden barna szempár rámeredt. Először csak néhányan, majd egyre többen kezdtek skandálni egy szuahéli mondatot. Andi egy szót sem értett ezen a nyelven, de azonnal tudta, a tömeg áldott nőt ismételget. A pezsgő élet úgy merevedett állóképpé, mintha egy filmfelvételt állított volna meg valaki. Majd az utcán álldogáló feketék szétváltak előtte, utat formálva a sikátorból kivezető ösvény felé. Rita és Anna döbbenten nézték a jelenetet. Ők is hallották, amit a kislány mondott, de nem érthették meg. Andi rájuk nézett, de egy szót sem szólt. Nem magyarázhatná le nekik, amit maga sem ért pontosan. Csupán a lelke mélyén érezte, hogy ami történik, annak meg kell történnie. A sorsa születésekor elrendeltetett, de csak most érkezett el a pillanat. Némán indult el a kislány után fel az ösvényen, hogy találkozzon a varázslóval.

A varázsló egy sárból tapasztott viskó előtt ült. Nagyon idős ember volt már. Éppen az előtte lobogó tűzbe nézett, amikor Andi megérkezett. Lassan pillantott fel és semmilyen meglepetés sem látszott az arcán.
- Nagyon régóta várlak már.
Mondta a nőnek, majd néhány szót beszélt a kislánnyal szuahéli nyelven, mire a kislány visszaindult a falu felé.
- Tudod miért vagy itt?
Kérdezte a nőtől hibátlan angolsággal. Andi elgondolkodott azon, hogy mit válaszoljon, végül úgy döntött elmondja az igazat.
- Hogy miért vagyok itt, azt pontosan nem tudom, de valahogy egész életemben tudtam, hogy egyszer történik majd velem valami ilyesmi.
A varázsló lassan ízlelgette a hallottakat, miközben újra a tüzet nézte. Arca semmilyen érzelemről sem árulkodott. A viskó körül a vastag levelű fák susogtak csupán és néhány egzotikus bogár adott némi aláfestő zenét. Andi lélegzetét visszafojtva várta a varázsló szavait.
- Te vagy az áldott nő. Minden emberöltőben csak egy ilyen születik. Sorsodban megíratott, hogy Te vagy az egyetlen ember a földön, aki képes az istenek közé emelkedni. Miközben ezeket a szavakat elmondta, a varázsló továbbra is a tüzet nézte.
- Mit jelent mindez pontosan?
Kérdezte a lány és közben a hideg lassan felkúszott a hátán, dacára a negyven fok feletti hőségnek.
- Nem mutathatom meg Neked az utat. Csak a lábad tehetem az első kövére. De légy nyugodt. A lelked mutatja majd az utat. Ám jól vigyázz. A lángnak mindig van árnyéka.
Ezután a varázsló felvett a földről egy nyakláncot. Bár igen egyszerű darabnak látszott, Andi mégis úgy érezte, életében nem látott gyönyörűbb ékszert.

A nyaralás hátralévő részében Andi már nem nagyon merte elhagyni a szállodaparkot. Akárhányszor megjelent a helyiek között, mindig kitört a hisztéria. Bár a fogadtatás nem volt teljesen egyöntetű. A többség vallásos imádattal közelített a nő felé volt, aki nagy ívben kerülte el és még a szemét sem merte ráemelni. Ám a turisták is reagáltak. Akivel csak találkozott dicsérte az ékszert. Ő maga is úgy látta, nagyon jól áll neki a nyaklánc. Amikor a nyakában volt úgy érezte révbe ért. Önbizalma a csúcsra hágott. Néha már-már az volt az érzése bármit elérhet, amit szeretne. A kis latin kedvenc, Antonio is lényegesen több figyelmet szentelt neki, bár már előtte is mutatott a lány irányában érdeklődést. Az egyik este végül össze is ismerkedtek. Andi kellemes meglepetéssel konstatálta, hogy a férfi nem csak külsőleg van rendben, de igen jó beszélgetőpartner is. Egészen hajnalig ültek a Dolphin bárjában és a legkülönbözőbb dolgokról beszélgettek. Ennél tovább nem jutottak, bár Andinak nem lett volna ellenére a folytatás. Úgy érezte évek óta ismeri már Antonio-t. Ám ahogy ez ilyenkor lenni szokott a férfi másnap hazautazott. Címet cseréltek és a férfi felajánlotta, hogy szívesen látja Andit Portugáliai birtokán is. Andi ezután már csak lazított a hátralévő néhány napban. Néhány férfiszívet ugyan még sikerült darabokra törnie, de Antonio súlycsoportjában már senkit sem látott. A nyakláncot folyamatosan viselte, amióta a varázsló átadta neki. Csak zuhanyozáshoz vette le, de amint megtörülközött azonnal újra felvette. Egyrészt azért tett így, mert a férfiak egészen különös figyelemmel fordultak feléje, ha a nyakában volt és a nők arcán is kellő irigység jelei mutatkoztak. Másrészt egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy számára születésekor elrendeltetett a kiválasztott szerep és tudta jól, hogy a lánc a kulcsa a felemelkedésének. Bár egyelőre fogalma sem volt arról, milyen módon segíthet neki a lánc. Ugyanakkor önbizalmát többszörösére növelte a feléje forduló érdeklődés. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a megnövekedett önbizalom még vonzóbbá tette a többi ember számára és ez újra gerjesztette kisugárzását. Ha csak annyit tett a lánc, hogy magával rántotta a nőt ebbe a pozitív spirálba, már akkor is nagy segítség volt. Ám Andi biztosan tudta, hogy ennél lényegesen többről van szó. A kenyaiak viselkedése pedig csak táplálta ezt az érzését. Egyetlen helybelivel sem találkozott, aki ne ismerte volna fel messziről a láncot. Sőt az utolsó nap már odáig fajult az őrület, hogy reggel alig bírta kinyitni a szobája ajtaját a rengeteg ajándéktól, melyeket éjszaka készítettek a küszöbére. Gyümölcsök és fafaragások mellett a legkülönbözőbb, az ajándékozó számára nagy értékkel bíró tárgy hevert az ajtó előtt. Andinak fél órájába tellett, mire mindent behordott a szobába. A kupac alján talált egy csinos kis ébenfa dobozkát is. A nő leült az óceánra néző teraszra és ölébe vette a dobozt. Érdeklődve nyitotta ki. Először csak valamilyen egzotikus növény leveleire esett a pillantása, ám amikor félrehajtotta őket, akkor látta csak meg a dobozka igazi tartalmát. A nő hangosan felsikoltott, majd kevés híján elhányta magát. Felugrott a fonott székből és a dobozt, tartalmával együtt azonnal a szemétbe dobta. Még hosszú ideig nem tudta kiverni a fejéből a látványt. A dobozban a levelek között mindössze egyetlen dolog volt. Egy levágott női kisujj.

A megérkezésük tiszteletére azonnal szórakozni mentek. A gép fél nyolckor szállt le és ők már tizenegykor egy kerthelyiségben ültek. A három csokibarnára sült lány és a szeméremsértően rövid ruhácskák nem kis feltűnést keltettek. A pesti éjszakában ott folytatták, ahol Kenyában abbahagyták. Itták a koktélokat, kacérkodtak a férfiakkal és rengeteget táncoltak. Nagyon jól érezték magukat. Az alkohol elfújt lelkükből minden szorongást. Szórakozás közben nem akartak senkinek sem megfelelni, csupán saját mércéjük adta az egyetlen skálát. A két barátnő örömmel vette, hogy Andit úgy bámulták a férfiak, mint valamilyen remekművet. Bár kissé féltékenyek voltak, de nekik is jutott annyi figyelem, hogy ne zavarja őket különösebben. Fél egy körül járt az idő, amikor Andinak kezdtek összefolyni a dolgok. Úgy érezte, nem éli túl, ha nem bocsátkozik valamilyen kalandba. A helyet már korábban ötcsillagosnak jelölték meg és most is rászolgált az elismerésre. Csak úgy hemzsegtek a jobbnál-jobb pasik mindenütt. Így nem is tartott sokáig, mire talált magának valakit. A pultnál állt, amikor odalépett hozzá a férfi, akit már korábban kinézett magának. Látszott a ruházatán és minden mozdulatán, hogy az élet naposabb oldalán tengődik. Ám Andit soha nem a pénz érdekelte igazán. Ami számára fontosabb volt, hogy a férfi barna szemeiben értelem is csillogott és emellett az alakjával sem volt semmi probléma. Beszélgetni kezdtek, bár a lány másnap már egy szóra sem emlékezett az egészből, mint ahogy arra sem, hogy hová mentek, amikor elköszönt a barátnőitől. Sőt, ha igazán őszinte akart lenni magához, arra sem emlékezett, hogy egyátalán elment valahová a férfival. Másnap reggel ébredéskor azt mindenesetre biztosan érezte, hogy forró éjszaka van a háta mögött. Kár, hogy nem emlékszik semmire. Boldogan kelt fel az ágyból, mert már alig várta, hogy a kollégáinak elmesélhessen mindent a nyaralásról. Bár magának is alig merte bevallani, de azt is várta már, hogy lássa a férfi kollégák reakcióját, ha belép az irodába. Természetesen a nyakláncot is felvette a Kenyából hozott könnyű kis ruhája mellé. Hangulatát csak az rontotta el kissé, hogy meglátta az autóját. Eszébe jutott, hogy indulás előtt már rakoncátlankodott. Minduntalan leállt, sokkal lassabban ment és sokat is fogyasztott. Akkor úgy gondolta elviszi egy szervizbe, de habozott a döntéssel. Barátnőit és őt magát is többször átverték már a szerelők. Mostanra azonban odáig jutott, hogy a hétvégén nekiáll ő maga. Majdnem biztos, hogy csupán a légszűrőt kell kitisztítania, esetleg megnézi a benzinszűrőt, meg a gyertyákat is. Elégedetten elmosolyodott. Többet nem verik át a szerelők. Ő maga javítja majd az autót. Hiszen ért hozzá. Azután lehervadt az ajkáról a mosoly. Mióta ért ő az autókhoz?

A szerkesztőségben csakugyan komoly sikert aratott a férfi kollégák körében és el kellett minden apró részletet mesélnie a kollegináknak. A lapuk főszerkesztője is egészen másként nézett rá, mint eddig. Kicsit kínossá is kezdett válni a dolog, mert elég nehezen tudta előadni a mondandóját Andinak. A lány a hosszabb lélegzetvételű anyagokon dolgozott, de néha besegített a napi anyagok megírásába is. Most éppen egy gyilkosságot kapott. Kissé utána kellett szimatolnia, mert a főszerkesztő érdekesnek találta a dolgot. Aznap hajnalban történt a gyilkosság, és ami igazán érdekessé tette a dolgot az a rendőri vélemény volt, mely szerint a férfit egy nő gyilkolta meg. A holttestet annyira összeszabdalták, hogy semmilyen képet nem közölhetett róla egyetlen médium sem. További furcsaság volt az ügyben, hogy a gyilkos magával vitte az áldozat egyik ujját is. Andi kipihenten vetette magát a témára. A két hét nyaralás újra feltöltötte energiával és szüksége is volt erre. Mielőtt elutazott, napjai nagy része azzal telt, hogy csak ült a gép előtt és bámulta a képernyőt. Saját maga is rossznak találta az írásait, de ezt most mintha elfújták volna. A feje tele volt jobbnál-jobb ötletekkel. Ebédidőben felhívta Ritát, és hosszan beszélgettek. A lány egyik első kérdése a tegnap éjszakára vonatkozott. Bár igazából már a hajnal érdekelte. Andi töredelmesen bevallotta, hogy a kerthelyiségből való távozása utáni rész teljesen a homályzónában van. Egyátalán semmire sem emlékszik.
- Te jó isten. Képes vagy összeszedni egy ilyen ötcsillagos pasit és utána van képed hozzá, hogy semmire se emlékezz?
Rita hangjában keveredett a meglepettség és az irigység. A lány pedig újra csak elismételte, hogy bizony ez a szomorú helyzet. Persze azt is azonnal megbeszélték, hogy aznap este elmennek valahová. Andi őszintén örült. Úgy érezte, hogy bele is halna, ha otthon kellene ülnie. A lakásban túlságosan erősen kísértette a múlt. Pedig az Istvánnal kapcsolatos emlékeit mielőbb a szemétre akarta dobni. Ám azzal is tisztában volt, hogy ez csak akkor válik lehetségessé számára, ha mielőbb talál magának valakit. Ebéd után rávette magát a gyilkosságra, ám nem tudta a fejéből kiverni a hajnali eseményeket. Soha ezelőtt nem rúgott még be annyira, hogy filmszakadása legyen. Most pedig több órányi történés is kiesett a fejéből. Bele sem mert gondolni, hogy mi mindent tehetne vele bárki ilyen állapotban. Kirabolhatnák vagy akár meg is ölhetnék. Ám egy idő után ráébredt, hogy mennyire kényszeríti magát, hogy az eseménynek erre a vonulatára gondoljon. Amikor eltöprengett ezen, akkor arra is rögtön rájött miért akar saját kiszolgáltatottságán elmélkedni. Amíg erre gondol, addig nem tesz fel magának egy másik kérdést, ami sokkal fontosabb és lényegesen rémisztőbb is az előzőnél. Nem gondolkodik azon, hogy vajon mit tehet ő, ha ilyen állapotban van? Vajon mivel töltötte igazából az elmúlt hajnalt?

A következő este, gyakorlatilag ugyanazzal a forgatókönyvvel zajlott, mint az előző. Iszogatás, kacérkodás, filmszakadás. Az egyetlen különbség csak az volt, hogy most ott is hagyta a lányokat, amikor a kiszemelt áldozat feltűnt. Ritát és Annát nem zavarta túlságosan a dolog, mert ők is éppen a saját zsákmányuk becserkészésével voltak elfoglalva. A reggeli ébredés azonban, ha lehet még az előzőnél is nyomasztóbb volt. Andi most már arra sem emlékezett, hogy milyen volt a soros pasi külseje. Megrémült. Elhatározta, hogy véget vet ennek. Soha többé nem iszik annyit, hogy ennyire kiessenek a dolgok. Ám sajnálatos módon azzal is tisztában volt, hogy nem tudja majd megtartani az ígéretét. Mielőtt elutazott Kenyába, szórakozás közben általában csak borozgatott és soha nem ivott semmilyen tömény alkoholt. Afrikában azonban rákapott a koktélokra és most már csak ezeket kívánta. Így legalább annyit megígért magának, hogy megpróbál visszaszokni a borozásra. Azzal még soha nem sikerült eszméletlenre innia magát. Szintén rettenetes a másnaposság, ami ilyenkor kínozza. Úgy érezte széthasad a feje, gyomra pedig csúnyán émelygett. Teljesen erőtlennek érezte magát. Mélyen reménykedett benne, hogy a tusolás használ majd valamit. Mielőtt bement a fürdőszobába, még magába erőltetett egy pohár narancslevet. A barátnői esküsznek rá, hogy ennél nincsen jobb a másnaposság ellen. Szokásához híven bekapcsolta a TV-t is és feltekerte a hangerőt, hogy zuhanyozás közben is hallja a reggeli híreket. A rázúduló víztől lassan kezdte visszanyerni az életerejét és a narancslé is stabilizálta gyomra állapotát kissé. A hírekben egyelőre semmi olyan nem hangzott el, ami felkelthette volna Andi érdeklődését. Ezért gondolatban visszakanyarodott Afrikához. A varázsló azt mondta neki, hogy ő az az áldott nő, aki képes arra, hogy az istenek közé emelkedjen. Vajon mit jelenthet ez? Mindenképpen valamilyen hatalmat kell, hogy szerezzen magának. Vajon mennyire kell szó szerint érteni az isteni szintet, mint a felemelkedés végcélját? Lehet, hogy egyszerűen arról van szó életszínvonala istenivé növekedik? Ha elfogadjuk, hogy a nők hatalomhoz jutása nagyban függ a férfiaktól, akkor az esélyei igen jónak tűnnek. Mióta hazatért, egyszerűen minden férfi a lábai előtt hever. A kollégák, akik eddig csak titokban nézegették, most már nyíltan is a társaságát keresik. A varázsló azt is mondta, hogy előbb-utóbb meglátja majd az utat, de egyelőre azt még homály fedte. Nem érzett kedvet semmilyen karrier építgetéséhez sem. Gondolatait a TV szakította félbe.
- Ma hajnalban újra lecsapott az „ujjas” gyilkos. Ma hajnalban lakásán holtan találtak egy 37 éves férfit, akit brutális kegyetlenséggel gyilkoltak meg, az előzetes vélemény alapján hajnali 1 és 3 óra között. A rendőrség egyelőre korainak tartja összefüggésbe hozni a mostani gyilkosságot, a tegnap hajnali esettel. Ám azt a rendőrség szóvivője is elismerte, hogy a körülmények nagyon hasonlóak a két gyilkosság esetében. Az elkövető ezúttal is szinte biztosan nő volt és tette után ismét levágta, majd magával vitte az áldozata egyik ujját. A hatóságok a nyomozás érdekében egyelőre több részletet…
Andi kővé merevedett a zuhany alatt. Szemei előtt felrémlett a szállodai ajtaja elé helyezett csomagból előkerült ujj képe. Hirtelen fekete rettegés bújt a lány bőre alá. Próbálta elnyomni az egyik gondolatát, mely elméje legsötétebb zugából tört elő, de az a felszínre bukkant, akár egy rothadó vizihulla. Ha következetesen megvizsgáljuk a kérdést, miben különböznek az emberek az istenektől, akkor kézenfekvőnek tűnik a magyarázat, hogy a hatalom teszi mássá őket. Ám a hatalom igen sokféle lehet. Okozhat szerelmet, növesztheti a termést és megvédhet az ártó szellemektől is. Ám a hatalommal együtt jár az ítélkezés képessége és kötelessége is. Az istenek hoznak betegségeket, katasztrófákat az emberekre, sőt ők döntik el azt is, hogy kinek kell meghalnia. Hatalmukban áll véget vetni bármely ember életének. Ez a gondolatmenet rémisztőbb volt bármely szörnyű álomnál, melyet a lány életében átélt. A sok kérdés, melyeket felvetett, mind megválaszolhatóvá válik, ha az egyiket pontosan meg tudja válaszolni. Csakhogy éppen ez a kérdés volt teljesen megválaszolhatatlan számára. Mit csináltál azon a két hajnalon kislány?

A szerkesztőségbe érve elhatározta, hogy mindenképpen fényképeket fog szerezni valahonnan a két halottról. Látnia kell őket mindenképpen. Felhívta egy ismerősét, akinek Magyarország legvéresebb hírügynöksége volt a birtokában. Ha valakinek sikerült fényképeket készítenie, akkor az csak ő lehet. Nem is kellett csalódnia. Zsolt azonnal megígérte, hogy még aznap átküldi a képeket e-mail-ben. Andi nem tudta, hogy örüljön-e a hírnek vagy inkább meg se nézze a képeket. Ám a bizonytalanságnál a legszörnyűbb bizonyosság is sokkal jobb. Nem akart és nem is tudott volna forgatókönyvet felállítani arra az esetre, ha kiderülne az amitől retteg. Biztosan nem venné rá egykönnyen magát, hogy jelentkezzen a rendőrségen. Egyébként sem százszázalékos bizonyíték a kép. Még ha azok a férfiak is az áldozatok, akiket ismer, az sem bizonyítaná egyértelműen, hogy valóban ő az „ujjas gyilkos”. Miközben a képeket várta, magához hívatta a főszerkesztő. Talált egy újabb témát, mellyel Andit akarta megbízni. A lány nem szerette volna elvállalni a munkát, így arra hivatkozott, hogy túlságosan leköti jelenleg az „ujjas” gyilkos utáni nyomozás. Ez igaz is volt, ám azt természetesen nem kötötte a főszerkesztő orrára, hogy úgy érzi személyesen is érintett lehet az ügyben. A férfi végül vonakodva bár, de engedett. Így a munkát más valaki kapta meg. Gábor egyébként is járatosabb az egészségügyben, ami ebben az esetben előnyösnek tűnt. Andi végül csak annyit tudott meg, hogy valamilyen új kór szedi áldozatait, mely az agyat támadja meg. Máskor biztosan örült volna egy ilyen témának, ám most túlságosan lefoglalta a nyomozás, melyet könnyen lehet, hogy saját maga után folytat. Amint visszaült a géphez, azonnal észrevette a levelet, mely Zsolttól érkezett. Talán percekig is ült a monitor előtt és habozott. A kíváncsisága azonnal megnyittatta volna az e-mail-t, ám a rettegés egy ideig erősebb volt a lelkében. Mi történik, ha a halottak látványa helyére teszi a fejében a dolgokat és emlékezni fog, mit is csinált az elmúlt két hajnalon? Egy hónappal ezelőtt nevetett volna egy ilyen feltételezésen, de mára a dolgok nagyot változtak. Két nap alatt kétszer törlődött az emlékezete és nem sokkal ezelőtt tudatába került annak, hogy isteni hatalom lehet a kezében. Végül nem bírta tovább. Megnyitotta a levelet. Keze remegett, ahogy rákattintott arra a rövid betűsorozatra, mely egy levelet jelöl. Csupán néhány betű, mely gyökeresen megváltoztathatja az életét. Mennyire furcsa belegondolni abba, hogy a külső szemlélő mit gondolhatna, ha látná most a lányt. Két rettenetesen összeszabdalt férfi képe azonnal érthetővé tenné a számára, miért remeg Andi keze, ahogy a monitorra mered. Milyen egyszerűnek tűnik a dolog, ha az ember csak látja ezt a jelenetet. De a külső szemlélő nincsen birtokában azoknak a tényeknek, melyek a lány fejének csonttornyában vannak elzárva. E szemlélő könnyen összetévesztheti a feldúltságot a csontig hatoló rettegéssel. Andi csak bámult a képernyőre és mozdulni sem tudott. Gyomrát gombóccá gyúrta a félelem. Végül hatalmasat sóhajtott és arcát a kezeibe temette.

Rettegése nem múlt el ugyan, de jócskán alábbhagyott. A szörnyű bizonyosságot nem sikerült megszereznie. A két férfi látványa a világon semmilyen hatást sem gyakorolt rá a gyomorforgató undoron kívül. Ez azonban meglehetősen kevésnek tűnt ártatlansága bizonyításához. Két dolog miatt sem tudta magát meggyőzni. Az egyik, hogy azon a helyen, ahol a két férfinak valaha az arca lehetett, most nyolcvan százalékban csak vágások és alvadt vér látszott. A gyilkos szinte pókhálómintát rajzolt szerszámával az élő húsba. A másik akadály saját emlékezete volt. Pontosabban annak teljes hiánya. Bár Andi igazából nem is abban reménykedett, hogy azonosítani tudja majd a halottakat. Sokkal inkább azt várta, hogy a szörnyen összeszabdalt hullák látványa okozta sokk felszínre hozhat néhány emlékfoszlányt. Az, hogy ez nem történt meg, azonban sajnos semmit sem bizonyított. Egyetlen lehetőséget látott a bizonyosság megszerzésére. Barátnői segítségére van szüksége. Ha gyilkos ma hajnalban újra lecsap, akkor megtudhatja, a lányok segítségével, hogy hol kell keresnie a démont. Pontosabban meggyőződhet arról, hogy hol nem kell. Felhívta Ritát és megkérte egy kis szívességre. Persze ezúttal sem mondta el a teljes igazságot, de nem is hazudott a lánynak. Ebédnél találkozott Gáborral, aki teljesen fel volt villanyozva az új témától, melyet rábízott a főszerkesztő. Örömmel újságolta, hogy már tudja, hol ápolják a vírus eddigi áldozatait. Sőt az egyik családdal sikerült abban is megegyeznie, hogy személyesen is találkozhat a bajbajutottal. Gábor olyan hévvel mesélt neki a nyomozása fejleményeiről, hogy Andi kíváncsiságát is sikerült felkeltenie. Legalábbis annyira, hogy megígérte a fiúnak, elmegy vele megnézni a beteget. Ha a vírus csakugyan egyedülálló és az ő lapuk ekszklúzív sztorival tud előállni, az igen kellemes lehet az eladások ügyében. Ráadásul az agyat megtámadó kórok esetében a közvélemény talán kissé érzékenyebb is, mint egyéb betegségekkel kapcsolatban. A másik dolog, ami miatt rábólintott a meghívásra, az maga Gábor volt. Már régebben is felfigyelt a fiúra, ám mostani állapotában ennél szívesen lépett volna tovább. Úgy látta, a fiúnak sem lenne ellenére az ismeretségük elmélyítése. Ebéd után Andi úgy döntött, hogy elég volt ebből a hétből és hazaindult. Munkaideje csakúgy, mint a munkavégzés helye kötetlen volt, így senki sem kérdezte meg, hová is megy valójában. A lány úgy érezte, hogy nem rázódott még vissza a napi hajszába a nyaralás után. Ráadásul némi takarítást is megígért magának. Így összeszedte a holmijait és kocsiba ült. A hazaúton bekapcsolta az autóban a rádiót, de gondosan ügyelt rá, hogy a híradásokat gondosan elkerülje. Inkább egy zenecsatornára hangolt és együtt énekelt a rádióból áradó dalokkal. Hangulata már sokat javult és szörnyű sejtelmei a tudata peremére szorultak vissza. Mosolyogva fogadta a többi autós elismerő pillantásait. Gondolatban már készült az estére és boldog volt, hogy elbeszélgethet a barátnőivel. Mire hazaért a világ már a helyes vágányokon futott a számára. Még a takarítást is jókedvűen kezdte. Végzett azokkal a feladatokkal, melyeket előre kitűzött magának, ám úgy döntött felvesz még egy menüpontot a munka végére. Áthajtogatja a ruhákat a szekrényekben és a hűtőben is rendet rak. Azt próbálta elhitetni magával, hogy ez a nyár köszöntésének egy formája és kevés híján meg is emésztette elméje a magyarázatot. Csak a folyamat vége felé járva döbbent rá, mit is akar igazán ezzel a rendrakással. Rájött, hogy keres valamit, ám végül nem találta meg. A lakásban nem volt egyetlen levágott ujj sem.

Rita kissé csodálkozott Andi kérésén, de mégis elhozta, amit a lány kért tőle. Aznap este a felhozatal nem volt túl erős, így a két lánynak maradt a beszélgetés és az elmaradhatatlan koktél. Mostanra kezdte komolyan féltékennyé tenni őket Andi elképesztő sikerszériája. Minden férfi, aki belépett a helyiségbe, azonnal Andit szúrta ki magának. A két lány pedig kezdte magát lassan légneműnek érezni. Ők is kaptak ugyan egy-egy kósza pillantást, de barátnőjük mintha ki lett volna világítva. Még fél órája sem érkeztek meg, máris hárman szólították le. Andi pedig szemmel láthatólag élvezte a körülötte tomboló érdeklődést. Határozottan kihívó lett a viselkedése és a pillantásai egyaránt. Újabb fél óra telt el ebben a kínos helyzetben, amikor megérkezett az aznap esti alfahím. Fekete rövidre nyírt haja és kellemesen sportos teste azonnal magára vonta a helyiségben lévő összes nőnemű figyelmét. Mosolya olyan széles és olyan ragyogó volt, hogy egy hollwood-i színész is elsárgult volna az irigykedéstől. A férfi néhány barátjával érkezett és a három lánytól néhány asztallal odébb ültek le. Viselkedésén jól látszott a magabiztosság. Minden mozdulatán átsütött, hogy nem újdonság számára a nők felől érkező elismerő pillantások özöne. Ugyanakkor önbizalma megállt a képzeletbeli piros vonal előtt és nem csapott át nagyképűségbe. Hogy kiélvezhesse sikerét, először körbe sem pillantott a helyiségben. Megvárta, amíg az összes nő észreveszi a jelenlétét. Addig barátaival mélyült beszélgetésbe és minden adandó alkalmat megragadott, hogy felvillanthassa legszélesebb mosolyát. Végül úgy érezte már elég idő telt el ahhoz, hogy a leghátsó asztalokig is eljusson a híre, így körülpillantott a teremben. Lassan, nyugodtan pásztázta az asztalokat és pillanatokig elidőzött az olyan lányokon, akik elnyerték tetszését. Végül elért a három lány asztaláig. Rita és Anna nem volt híjával az önbizalomnak – bár ez kissé megcsappant az utóbbi időszakban – de valami így is arra ösztökélte őket, hogy lesüssék a szemüket. Andinak azonban esze ágában sem volt zavarba jönni. Mikor a férfi belépett azonnal tudta, hogy ő lesz az aznapi préda. Azzal is tisztában volt, hogy ez nem is lehet másként. Ha a férfi észreveszi, többé nem lát meg senki mást a teremben. Minden nehézség nélkül sűrített egyetlen pillantásba, amit közölni akart ezzel a pasival. Egyszerre volt fensőbbséges, okos és visszafogott a szeme, miközben annyira sok ígéret csillogott benne, hogy élő ember nem tudott volna ellenállni neki. A lány már korábban elkezdett lassan transzba esni. Holnap már újra nem emlékszik majd semmire. A férfi csak egy volt egy végeláthatatlan sorozatban. Csak hús volt, melyet a lánynak el kellett fogyasztania. Egy préda volt, mely kitömve végzi majd a képzeletbeli sikerfalon. Rita és Anna közben leplezetlen elképedéssel nézte a történéseket. A férfi mosolya egy pillanat alatt elillant az arcáról. Szeme összeszűkült olyan formán, amit csak az autópiacon láthat a nő egy férfi arcán. Akkor néznek így a pasik, amikor a sok érdektelen roncs után egyszer csak előttük áll álmaik autója. Agyuk egy pillanat alatt szúrófénybe állítja a képet, és mindent alárendel a cél megvalósításának. A férfinak is ilyen kifejezés ült ki az arcára. Megtalálta álmai asszonyát. A nő egyszerűen sugárzott, ha a teremben kihunytak volna a fények, akkor is látta volna. Rita tudta, hogy mi a dolga. Érezte, hogy nincsen mire várni. Andi és a pasi között már átugrott a szikra, bár ez esetben inkább nagyfeszültségű kisülésről illett inkább beszélni. Egy pillanat alatt tűzforró lett körülöttük a levegő. Andi korábban azt kérte, csak biztosra menjen, ám a lány tudta, hogy ezt a karambolt már nem lehet elkerülni. Felemelte a magával hozott fényképezőgépet és készített vagy öt képet erről a tökéletes férfipéldányról. Közben magában szentfogadalmat tett, hogy többé nem megy úgy szórakozni, ha Andi harminc kilométernél közelebb van.

A lány másnap újra nem emlékezett semmire, ám tudta, hogy Rita még aznap elküldi e-mail-ben a fotókat. Előre sejtette, hogy a képek semmit sem mondanak majd neki, ám a célja egészen más is volt. Mivel nem volt semmi más dolga, így nekiállt, hogy megnézze az autót. Bár nem tartott otthon túl sok szerszámot, érezte, hogy így is boldogul majd. A nyaralás előtt eszébe sem jutott volna kinyitni a motorháztetőt, mostanra azonban odáig jutott, hogy egy maréknyi szerszámmal akár egy komplett autót is megépített volna. Amikor ez eszébe jutott, újra jeges félelem lebegett agya fölé. Mi történt valójában azóta, hogy hazaérkezett Kenyából? Mitől kavarognak olyan szavak a fejében, melyeket korábban kimondani sem tudott volna? Annyira sok dolog száguldozott folyamatosan elméjében, hogy a feje is belefájdult. Ráadásul ezek a fájdalmak egyre sűrűbbé váltak. Reggelente egyre sűrűbben ébredt szikrázó migrénnel. Viszont azt is megfigyelte, hogy a fejfájása és másnapossága is csupán addig tart, míg a nyakláncot fel nem veszi. Mit tesz vele ez az ékszer? Néha már azon is eltöprengett, hogy többé nem veszi fel a láncot. Ám az ilyen gondolatok, amilyen gyorsan jöttek, olyan sebességgel tűntek is el elméje sötétebb zugaiban. Ő kiválasztott és ezt nem lehet nem figyelembe venni. Kiválasztottnak lenni privilégiumokkal jár, de mindig társul hozzá nagymennyiségű lemondás is. Mindemellett a lánc jótékony hatásait nem lehet eltagadni. Önbizalma hatványozottan növekszik, amint a nyakába teszi az ékszert. Ráadásul minden kellemetlen érzést mintha elfújnának ilyenkor. Úgy érezte lassan függőségbe kerül a lánctól. Végül is, ha meg tud győződni ártatlanságáról, akkor nem tud majd semmilyen ellenérvet felsorakoztatni a lánc viselése ellen. Hacsak az eszméletvesztések nem nevezhetőek visszatartó erőnek. Mostanra teljesen tisztába került azzal a ténnyel, hogy emlékezetkieséseit nem az alkohol okozza. Valamit tesz vele a lánc, amit nem képes megmagyarázni. Valahogy transzba esik és ragadozóvá válik, ha belép egy szórakozóhelyre. A hatást pedig minden esetben egy férfi váltja ki. Olyan hímek láttán lépi át a küszöböt, akire korábban ránézni sem mert volna. Ezen gondolkodott, miközben profi szerelőket megszégyenítő ügyességgel matatott az autón. Ám a fejében repkedő képek annyira lekötötték, hogy figyelmetlenné vált. Ez pedig veszélyessé válhat, ha az ember fémmel dolgozik. Csak egy pillanatra lankadt a koncentrációja és máris megtörtént a baj. Éppen egy makacs csavart akart meglazítani, amikor a villáskulcs feje leugrott. A nő minden erejét beleadta a mozdulatba, így az ellenállásától megszabadult kulcs lövedékként repült felfelé kezével együtt. Mire a lány kibillent a gondolatmenetéből a nyakába már belemart a fájdalom. A kulcs végig szántotta a bőrt és erős szúró fájdalmat okozott. Andi eldobta a szerszámot és a tükörhöz lépett. Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel a tüdejéből. A lánc sértetlen maradt, csupán alatta éktelenkedett két párhuzamos karcolás.

Szombat estéjét kénytelen volt otthon tölteni, mert barátnői elfoglaltságra hivatkozva lemondták az előre megbeszélt bulit. Andi először kissé örült a hírnek, mert úgy érezte néha nem árt egy kis pihenés. Ám este tizenegy körül már majdnem beleőrült a csöndbe. Végül úgy döntött, hogy leveszi a láncot, így talán el tud majd aludni. Szinte azonnal mély álomba zuhant és csak az óra csörgésére ébredt fel. Azonnal a TV távirányítója után nyúlt. A legjobbkor kapcsolta be a készüléket ahhoz, hogy megnézze a reggeli híreket. Az „ujjas” gyilkos újra lecsapott a hétvégén. Most azonban képet is mutattak az áldozatról. Andi a nyaralás vége óta felgyülemlett feszültséget boldog kis sikollyal eresztette ki magából. A képen lévő férfit össze sem kellett hasonlítani a Ritától kapott képekkel. A mostani áldozat haja ugyanis szőke volt. Ráadásul a férfi nem is volt igazán jóképű. Semmi esetre sem lehetett az a férfi, akit a barátnője fényképezett le. Andi végre teljesen megnyugodott. Magának sem ismerte be, mennyire rettegett attól, amit feltételezett. De ez a kép már egyértelműen bizonyítja, hogy nem lehet ő az „ujjas” gyilkos. Ráadásul a férfit ma hajnalban gyilkolták meg, amikor ő itthon aludt a bezárt ajtó mögött. Persze a biztonság kedvéért megnézte a szekrényre dobott kulcscsomóját, ám az ugyanúgy hevert ott, ahogy tegnap este hagyta. Végre túljutott legszörnyűbb lidércnyomásán. Még mindig nem tudta mit tesz, ha transzba esik, de most már csak kaján elképzelései maradtak a rettegés helyén. Jó kedvét még az sem tudta elrontani, hogy ma nem vehet fel toppot a kánikulában. El akarta takarni a nyakát, így kénytelen volt blúzt felvenni, de ez most nem érdekelte igazán. Mint ahogy az sem, hogy barátnői szinte biztosan elmentek nélküle bulizni. Megértette őket. Az elmúlt időszakban nekik nem túl sok babér termett, így érezte, hogy egyre féltékenyebbek lettek. Valahogy majdcsak kiengeszteli őket. Tulajdonképpen mással is el lehet ütni az időt, minthogy állandóan a pasik után szaladgálnak. Igen jó hangulatban ült autóba, hogy elinduljon a kórházba. Ma készíti el Gábor az interjút és ő megígérte, hogy vele tart. A férfi már a kórház előtt várt rá. Mire Andi odaért mindent elrendezett és pontosan tudta melyik kórterembe kell menniük. Az orvos azonban felhívta a figyelmét, hogy ne reméljen interjút a páciensétől. Sőt a fénykép sem lesz igazán lélekemelő látvány, de a család beleegyezését adta, így ő sem gördíthetett akadályt a találkozás elé. Végtelennek tűnő folyosókon kanyarogtak a kórterem felé, mire az egyik sarok mögött megtalálták a keresett ajtót. Egy pillanatra megálltak és egymásra néztek. Az orvos szavai ott csengtek a fülükben és rányitották a szemüket, hogy a vírus sokkal komolyabb annál, amit először feltételeztek. Ám, ha már idáig eljöttek, akkor végig kell menniük a választott úton. Az újságírás néha nagyon mocskos és gyomorforgató dologgá tud válni. Amikor beléptek a fehér csempékkel burkolt szobába és meglátták a férfit még így is végigsöpört rajtuk a döbbenet.

A férfi egykor jóképű lehetett, ám ennek már csak a nyomai látszottak. Szeme láttán Andinak azonnal egy nyúl szeme jutott eszébe. Az egykor értelemtől csillogó szempár most üres volt és üvegesen csillogott. A férfi egy tolókocsiban ült, teljesen mozdulatlanul. Pillantása a semmibe révedt és látszott, hogy teljesen megszakadt kapcsolata a külvilággal. Arcán az idiotizmus félreismerhetetlen kifejezése ült. Haja izzadtan tapadt a fejéhez és arcán is veríték csorgott. Amikor megszólították a férfinak a szeme sem rebbent meg. Nem lehetett eldönteni, hogy egyátalán hallotta-e a hangjukat. Arca teljesen mozdulatlan maradt. A szája a szellemi fogyatékosok módjára félig nyitva állt. Kórházi pizsamájának eleje teljesen átnedvesedett már a belőle csepegő nyáltól. Gábor gyorsan elővette a fényképezőgépet, melyet erre az alkalomra vásárolt a hétvégén és meglehetősen tanácstalanul kezdte nézegetni. Andi feléje pillantott és észrevette a férfi zavarát. Odalépett hozzá és kivette a kezéből a szerkezetet. Keze gyakorlottan szánkázott a méregdrága gép állító gombjain. Végül leguggolt és elkészített vagy tíz képet. Ezután Gábor felé nyújtotta a gépet. A férfi arcát komikus fintorba rántotta az elképedés. Andi nem értette, hogy mi lephette meg ennyire, így kérdőn felhúzta a szemöldökét.
- Mióta értesz te a profi fotós cuccokhoz? Kérdezte teljesen döbbent hangon. Miközben úgy nézte a kezében lévő gépet, mintha kígyót markolna.
- Az otthoni kézikönyvben csak a hátsó három gomb beállítását 25 oldalon át írták le.
Andi csak most értette meg, hogy miről beszél a férfi. Tényleg, honnan ért ő ezekhez a szerkezetekhez? De nem akart most igazán ezzel foglalkozni. Túl sok olyan kérdés merült fel mostanában, amire szíve szerint soha sem kereste volna meg a választ. Ráadásul a fejében megint százezernyi gondolat kavargott. Időnként az elméje viharos tengerre emlékeztetett, mely a felszínre köp minden, az évek alatt felgyülemlett mocskot. Egyszerűen ránézett a gépre és azonnal tisztában volt a kezelésével. Ennyi és nem több. Ha tud autót szerelni, miért ne érthetne a fotózáshoz is. Úgy döntött, amíg nem talál magyarázatot képességei hihetetlen javulására, addig inkább csak elfogadja ezeket az adományokat és használja őket. Morgott valami magyarázat félét Gábornak, aki csak bólintott, de megdöbbenése lassan hagyott csak alább. Most azonban nem értek rá erre. Az orvos már várta őket és Andit komolyan érdekelte, mitől kerülhetett ilyen állapotba ez a szerencsétlen.

Bár sokáig azt tervezte, felhívja magához barátnőt, végül mégis úgy döntött, hogy elmegy otthonról. Egyszerűen nem bírta legyőzni vadászszenvedélyét. Friss húsra vágyott. Férfit akart és ez a vágya minden más gondolatot elnyomott a fejében. Tudta, hogy minden hímnemű csak körülötte ugrál majd, akárhová megy is, így nem érezte szükségét semmilyen kíséretnek. Magasnyakú fehér blúzt vett fel és egy hozzáillő nagyon rövid kis szoknyát. Amint készen lett bevágta magát egy taxiba és belevetette magát az éjszakába. Egy teljesen új helyre ment, amit még barátnői ajánlottak. Állítólag a városban itt a legjobb a felhozatal. A hely fényűző és meglehetősen tágas volt. Elöl a DJ pultjának két oldalán egy-egy táncos vonaglott a zene ritmusára egy ketrecben. Az egyik oldalon egy lány, míg a másikon egy csodálatos testű néger fiú. Andi szemébe huncut fény költözött, amikor rájött, hogy soha nem volt még feketebőrű fiúval. Habozás nélkül a legelső asztalhoz ment, ahonnan jól láthatta a táncos és az is könnyedén észrevehette őt. Tíz percig sem tartott, míg a fiú felfigyelt rá és Andi a szemébe nézve látta, hogy a dolgok sínen vannak. Már szinte látta maga előtt, hogyan gyűrik ronggyá a fekete pasi ágyát borító lepedőt. Talán ez volt az utolsó tiszta gondolata, mielőtt agya elkezdett bezárulni. A transz ragacsos masszaként borította be lassan elméjét. Minden életereje a csábításnak rendelődött alá. Olyan intenzíven sugározta energiáját a táncos felé, hogy annak esélye sem maradhatott a menekülésre. Bár a fiúnak eszébe sem jutott a menekülés. Fél óra múlva jött el a pihenő ideje számára és végre előjöhetett a ketrecéből. Elszaladt zuhanyozni, majd azonnal a lány asztalához sietett. Andi meg sem várta a kérdést csak némán kitolta a lábával az egyik üres széket. Beszélgetni kezdtek és Andi mindent bevetett, hogy a fiút szolgálójává tegye. A fiú agyát lassan elborította a rózsaszín köd. Andi érezte, hogy az éjszaka hamarosan elérkezik csúcspontjához és, hogy a fiú már teljesen a hatása alá került. Mivel rettenetesen melege volt úgy döntött kigombolja blúza felső gombjait. Közben a néger fiú lassan megmozdította a kezét, hogy megérintse a lány lábát. Andi arcára pillantott, hogy vajon lát-e a szemében bármilyen ellenkezést. A lány azonban túlságosan el volt foglalva gombjaival és egyébként sem ellenkezett volna. Az egyik mozgó lámpa úgy fordult a lány felé, mintha a jelenetet előre megrendezték volna. A sárga fénysugár éppen Andi nyakán állapodott meg. A második gomb éppen engedett és az anyag szétnyílt. A sárga fényben tündöklően ragyogott fel a nyaklánc mely a lány nyakát ékesítette. A fiú éppen úgy döntött, hogy nem lát semmilyen ellenkezésre utaló nyomot, így folytatja, amit elkezdett. Amint pillantását leeresztette a lány szemeiről és útnak indította a lábai felé meglátta a láncot. A hatás leírhatatlan volt. A levegőben lebegő kezét olyan lendülettel rántotta hátra, hogy könyöke hangosan koppant a szék támláján. Szeme hatalmasra kerekedett, száját pedig rémült kiáltás hagyta el. Andi hatalmas zökkenéssel tért vissza a transzból.
- Te vagy az áldott nő, kérlek ne érints meg engem.
Andi látta a fiú szemében, hogy nem tréfál. Életében nem látott, még emberi arcon ilyen fokú rémületet. Szerette volna megnyugtatni, de nem érinthette meg a kezét. Mitől ijedhetett meg ennyire? Mit tesz a férfiakkal, amikor öntudatlan?
- Miért félsz tőlem ennyire?
A fiút annyira fojtogatta a rettegés, hogy alig bírta összegyűjteni a gondolatait. Már korábban elmesélte a lánynak, hogy Kenyából származik, így biztosan pontosan tudta, mit jelent az áldott nő kifejezés. Andinak meg kellett tudnia mindenképpen. A szörnyű balsejtelmek megrohanták a lelkét. Most már biztosan tudta, hogy a nyaklánc hatására szörnyű dolgokat művel a férfiakkal, de hiába erőltette az emlékezetét. A kalandjai teljesen eltűntek a mindent elfedő szürkeségben.
- Anyám sokat mesélt nekem az áldott nőről. Azt mondta, tartsam magam olyan távol tőle, amennyire csak lehet.
Andi előre dőlt a széken, amire a fiú rémülten húzódott hátrébb.
- Miért? Mit tehetek veled?
- Elrabolod mindazt, ami emberré tesz.
Mondta a fiú és felugrott az asztaltól, majd belevetette magát a táncoló tömegbe. Andi egyedül maradt az asztalnál gondolataival. Lassan forgatta elméjében a fiú szavait. Elrabolod mindazt, ami emberré tesz. Mit jelenthet ez? Hogyan kapcsolódik mindez az isteni képességekhez. A lány hirtelen úgy érezte, azonnal megfullad. Ki kellett jutnia a szabad levegőre. A szörnyű titok mely előtte lebegett, marokra szorította a gyomrát. Azonnal haza kell mennie és végiggondolni mindent, mielőtt késő lesz már. Bár könnyen lehet, hogy a dolgok már így is visszafordíthatatlanok. Ahogy kiért az épület elé, bevetette magát az első taxiba és megadta az otthoni címet. Otthon könnyebben tud majd gondolkodni. Most nem engedheti meg magának, hogy ösztönei úrrá legyenek rajta. Nem akar újra vadászni, és még egy szerencsétlennel elbánni. Haza érkezése után az ágyra vetette magát, és lehunyta a szemét. Az adottság, melyet egykor adománynak érzett, mostanra csapássá változott. Már bizonyos volt benne, hogy az erő, melyet kapott egyértelműen gonosz. A fiú leplezetlen rémülete teljesen meggyőzte erről. Lelki szemei előtt Kenya ködlött fel. Ahogy jobban belegondolt a helybeleik reakciója két jól körülhatárolható csoportra bontotta őket. Utólag rádöbbent, hogy kizárólag a nők fogadták boldogan, bárhová is ment. Ahogy az agya által rögzített filmet nézte látta, hogy a férfiak kivétel nélkül hátráltak előle. Szemükben ugyanaz a rémület ült, mint a táncoséban. De hát mitől rettegtek annyira? Hogyan jut el az istenek közé? Nem gyilkolt meg senkit, ezt most már biztosan tudta. De akkor milyen szörnyűséget művelhet az áldozataival. Hirtelen agya hátsó sarkában dermesztően tiszta fény gyúlt. Egy gondolat fúrta magát fel a tudatosság szintjére. Még nem öltött testet benne teljesen, de már így is tudta, kit kell kérdeznie. Arra most fel sem figyelt, hogy teljesen egyértelműen adta a gondolat megjelenése mellé agya az azt létrehozó lelki folyamat szabatos leírását is, sőt még a pszihológiában használt elnevezés is azonnal eszébe jutott. Andit lekötötte a cselekvés, ahogy megfordult az ágyon és a telefonért nyúlt.

- Jó ég. Tudod te hány óra van?
Gábor hangja annyira álmos volt, hogy a lány alig értette mit mond. Ez a hívás azonban semmiképpen sem várhat reggelig. Az élete múlhat azon, hogy hozzájusson az információhoz. Muszáj, hogy a fiú felébredjen. Nem rázhatja le azzal, hogy holnap a szerkesztőségben megbeszélik. Tisztába kell tennie a dolgokat és ehhez Gáboron át vezet az út.
- Ne haragudj Gábor, de nagyon fontos, hogy megkérdezzek tőled valamit!
Andi kezében reszketett a telefonkagyló.
- Hát kérdezz, bár nem vagyok túlságosan friss. Lehet, hogy a nevem sem tudnám hirtelen megmondani.
- Kérlek szedd össze magad. Mindenképpen meg kell tudnom, hogy a vírus két áldozata mivel foglalkozott a betegség előtt.
A fiú idegőrlően sokáig gondolkodott. Andi hátán patakokban folyt le az izzadtság. Belenézett a szemben lévő tükörbe és egy holtsápadt, kerekre tágult szemű nő nézett vele farkasszemet. Újra csak eszébe jutott egy orvosi szakkifejezés mostani lelkiállapotára, de nem tudott most ezzel foglakozni. Gábor mondani akart valamit, de nem jött hang a torkán. Köhintett két rövidet és ezzel visszaszerezte az uralmat engedetlen hangszálai felett.
- Nos igazság szerint már három áldozata van a vírusnak. Pontosan meg tudom neked mondani, hogy mivel foglalkoztak, mert éppen tegnap írtam meg ezt a részét az anyagnak. Az első és a második áldozat vállalkozó volt, a pénteki, pedig az egészségügyben dolgozott.
Andi torkában a félelem még feljebb kúszott. A szörnyű bizonyosság kopogtatott elméje ajtaján és már csak néhány pillanat, míg a bejárat szélesre tárul.
- Milyen vállalkozással foglakoztak?
A válasz azonnal a helyére tett mindent. A lánynak a harmadik foglalkozást már nem is kellett azonosítania. Fejében a kis vörös csengő riadót fújt és semmi sem némíthatta el többé. Gábor megdöbbentően egyszerűen mondta el azt a pár szót, melyet Andi egyátalán nem akart hallani, de hallania kellett.
- Az első áldozatnak jól menő autószerelő műhelye volt, a második pedig fényképészként dolgozott. Andi gondolkodás nélkül lecsapta a telefont és elméje sötétségbe borult.

Minden apró pötty a helyére került a festményen, ám Andinak egyátalán nem tetszett a végeredmény. A két áldozat szakmája végleg megvilágította az elméjét. Az elmúlt időszakban árgus szemekkel figyelte a híreket, mégsem látta meg azt, ami igazán fontos lett volna számára. Mindvégig attól rettegett, hogy amikor transzba esik, halomra gyilkolja a férfiakat, pedig amit tett lényegesen szörnyűbb volt a halálnál. Elrabolta tőlük mindazt, ami emberré tette őket. Amikor a nyaklánc vette át az irányítást a lány olyanná változott, mint egy kullancs. A különbség csak az volt, hogy ő nem az áldozatai vérét szívta ki, hanem a gondolataikat rabolta el. Egyszerűen elszipkázott mindent, amit a férfiak valaha is megtanultak. Korábban is gyanút foghatott volna, ám újonnan felszínre bukkant tárgyi ismereteivel kapcsolatos kérdéseit minden egyes alkalommal gondosan száműzte elméjéből. Nem kellett megkérdeznie mit is jelent pontosan az egészségügyi pálya. Rájött magától is, hogy a péntek esti díszhím pszihológiai végzettséggel rendelkezik. Mostanra már valószínűleg habzó szájjal, mozdulatlanul ül valahol egy tolókocsiban és agyának motorikus funkcióin túl nincsen már semmilyen tevékenysége. Ezt jelenti hát az istenek közé emelkedés. Minden egyes embernek, akit transzállapotban megérintett, magába szívta minden tudását. Ezzel egy idő után csakugyan az istenek tudásanyagáig jutott volna. A mennybe vezető útját pedig öntudatlan emberi roncsok szegélyezték volna. Minderről pedig ez az átkozott lánc tehet. Ha nem találkozik ma este a néger fiúval, és nem látja leplezetlen félelmét, ki tudja hány embert tett volna még magatehetetlen húshalmazzá? A lángnak csakugyan van árnyéka ebben az esetben is. Az ő tudásának növekedése más emberek életébe került. Meg kell szabadulni a lánctól, mielőtt a dolgok végképp visszafordíthatatlanná válnak. Nem csak hogy ő nem teheti többé a nyakába, de meg kell óvnia az egész világot az ékszer szörnyű hatalmától. Meg kell semmisítenie, mégpedig azonnal. Ha csak itthon hagyná a fiókban nem nyugodhatna egy percre sem. Lelki szemei előtt felködlött a kép, ahogy egy betörő oson végig a lakáson. Szerencsétlen boldog lenne a zsákmánnyal, mert nem tudná mit is rabolt valójában. Lehet, hogy ő maga is áldott, így ő lenne azután a szörnyűségek forrása, de ugyanígy az is lehet, hogy egy nőnek adná, mert úgy érezné senkinek nem állna jobban a földön. Andi mérhetetlen undort érzett és öklendezni kezdett. Letépte a láncot a nyakából és a garázsba rohant a szekrényben heverő kalapácsért.

Hírblokkunk élén egy bejelentés: Az egészségügyi szakemberek véleménye szerint amilyen gyorsan érkezett, olyan hamar tűnt el az új járvány, melynek még nevet sem sikerült adni. Már több, mint két hete nem regisztráltak újabb megbetegedést. Noha korábban szinte naponta kerültek elő újabb fertőzöttek. Az agyat megtámadó betegség esetében semmilyen kórokozót nem sikerült kimutatni a kezeltek vérében, és más vizsgálatok sem vezettek eredményre. A hazai orvostársadalom így teljesen értetlenül áll a rejtélyes megbetegedések előtt. Ám azt ma már szinte teljes bizonyossággal ki merik jelenteni, hogy a járványveszély végleg elmúlt. Két héttel korábban csatornánk is beszámolt az utolsó megbetegedésről. Akkor Kovács Andrea kényszerült kórházba a rejtélyes kór hatására. Andrea egy vezető napilap újságírójaként dolgozott korábban…


Utoljára változtatva 04-15-2004 @ 09:33 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Audrey
(Ideje: 04-15-2004 @ 06:59 pm)

Comment: Ez szenzációs jó!!! Nagyon tetszett!!! Remekül írsz, Lynxa! Gondoltál arra, hogy megjelentessed a novelláidat???? Érdemes lenne próbálkozni vele. Bár nem lennék meglepve, ha már ezen rég túl lennél.


Hozzászóló: kerlac
(Ideje: 04-15-2004 @ 09:18 pm)

Comment: Egyszerűen lenyűgöző volt olvasni. Káprázatos! Csak gratulálni tudok!


Hozzászóló: Vigi
(Ideje: 04-16-2004 @ 02:38 pm)

Comment: Szia, csak gratulálni tudok, káprázatos! szeretettel: Vigi


Hozzászóló: bla
(Ideje: 04-17-2004 @ 09:06 am)

Comment: Profi munka. Gratula. Irigylem...


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.30 Seconds