Elvesztettem egy szót,
egy emléket, barátot,
hitet, és pár világot.
Jobban kéne, hogy fájjon,
s ha szétnézek a tájon,
kopárrá kéne, hogy váljon…
de csak fáradtságot érzek,
mert a régi remények
ma reggel már nem égnek.
Ha eltűnik egy lélek,
hiányzik az emberiségnek?
Vagy bárki szívének?
Talán, ha a Napkelte,
s csillagok fényes nyomjele
juttatja eszedbe!

Hiú ábránd a mese,
nem mutat utat se
a jóleső végtelenbe.
Hiába a hatalom,
nincs szava a szónak,
sem ereje a tollnak.
Maszatos emlékektől
könnyezik a szemünk,
ha majd megszületünk.

2006.03.08.