Kilencven éves is van már Boris néni Bozótfalván, Húsz éve él ott egyedül, Békén, özvegyen maradván.
Nagyvárosi unokája, Bármikor odafogadná, Könnyen megoldható lenne, Ha az öreg néni hagyná.
De nem enged: Nem fogok én Innen sehova se menni, Itt születtem, itt is fognak Engemet majd eltemetni.
Falusiak is buzdítják, Itt senkije, mért maradjon? Miért lenne rosszabb neki, Hogy az unokánál lakjon?
Boris néni! Nemsokára Magát ellátni se tudja! Köti ebet a karóhoz: Nem költözöm a városba!
Azt, hogy mi az igazi ok, Azt bizony senki se tudja, Hiába is kérd'nék tőle, Boris néni úgyse mondja.
De majd elmondom én néktek! Hogy majd értsetek a szóból, Boris néni miért nem kér Többé már a nagyvárosból.
Egyszer látogatni hívta, Hozzájuk az unokája, Jöjjön le és egy-két napot Nyugodtan töltsön ott nála.
Néni habozik, elmenjen? Csomagoljál, nagyi máris! A főváros nincsen messze: S arra megy a vicinális.
Vonat érkezése után Volt még ideje: fél óra, Jutka mondta: míg odaér, Üljön csak be a váróba.
Lábam még jó, semmi baja, Én annyit itt biz nem várok, Amíg Jutka megérkezik, Inkább kicsikét sétálok.
Ámuldozva nézi-nézi: Mennyi színes, nagy kirakat! Lát boltokat, áruházat, S összefirkált nagy falakat.
Állomástól nem is messze Világít egy neontábla. Rózsaszín és "TUTTI-FRUTTI" Feliratot véstek rája.
Haj, Boriska de megörül! Ó, hiszen ez cukrászda itt! Úgyis olyan meleg van most, Elszopogatnék egy fagyit!
Belép. Egy kis édességet Nem vonok én meg a számtól! Hmm .. mily furcsa, hosszú sütit Formálnak itt marcipánból!
Ilyeneket még nem láttam! Hozzáér. Ez nem marcipán! Mégcsak nem is sütiből van. Műanyag ez, vagy gumi tán?
Gomb is van az oldalukon. Vajon mik lehetnek ezek? Benyomja és hátrahőköl. Uram atyám, hisz ez rezeg!
Ááá, hallottam ilyenekről! Külföldről lehet behozni, Ezzel szoktak öreg, fájós Végtagokat masszírozni.
Boris néni, majdnem igaz, Hidd el, nem tévedtél nagyot, Masszírozni nők használják, Kiket férjük otthon hagyott.
Egye kánya azt a táblát, Amin az a felirat volt! Jól átrázza szegény vevőt, Nem cukrászda ez. Vegyesbolt!
A polcokat nézi végig, Hát ilyen a világon nincs! Mik vannak a nagyvárosban! Világoskék szőrmebilincs!
S mily hatalmas ez a nyaklánc! Hú, súlyos egy nyakbavaló! „Nem akarom, megsérteni, Asszonyom, ez gésa-golyó!”
Hát az meg mi? Boris néni! Biztos akarod te tudni, Hogy azon kis golyócskákat Vajon hova kell bedugni?
Színes-tollas valamit lát. „Lelkem, ez egy fejdísz, ugyi?” Rázza fejét az eladó: „Nénikém, nem talált. Bugyi.”
Bugyiii? Hisz csak pántokból áll! Micsoda egy buta holmi! Nem buta az, csak praktikus: Mert így elég félretolni!
Eladónak válaszára Bámul csak a szegény néni, Azt, hogy hova keveredett, Lassan azért csak megérti.
Se vegyesbolt, se cukrászda. Szex-shop az, mi nemrég nyitott, Elsőként kis országunkban, S jó nagy vihart is okozott!
Gazdája egy francia úr, Aki biztos azt gondolta: Botrányos vagy nem botrányos, Szükség van egy ilyen boltra!
Szegény naiv Boris néni! Jobb helyre nem is mehettél! Nagyvárosi frivolságba Szépen beletenyereltél!
Újságok is vannak ottan, S biztatják a zavart nagyit, Gyere bátran, szopogassál! Csak éppen ne eperfagyit!
Borist majd’ megüti guta, Hogy ily módon megszégyenül, De lát egy-két epres cukrot, És azt hiszi, megmenekül!
Gyorsan le is emel hármat Pénztár melletti kis polcról Így legalább nem távozik Üres kézzel el a boltból.
Én csak ilyen piros színű Gumicukrot kérek, hármat! Én már nem tudom elrágni, Jó lesz majd az unokáknak!
Nénike, nem gumicukor. S Önnek ez már felesleges, Ha a papa kanos is még, Ilyen korban nem lesz terhes.
Boris néni most már vadul Boltajtó felé küszködik, Csakhogy aztán bejáratnál- Jutka férjébe ütközik.
Neje hívta megijedve, Hogy a mamát nem találja, Körbejárta az állomást, De hiába, csak nem látja.
Mikor végre-valahára Megölelte kis Jutkája, Azóta is emlékszik még Férje kaján vigyorára.
András a mamának végül Kegyelemdöfést megadta, Mikor cinkos kacsintással, Jutka nejének azt mondta:
Nagyanyád mily fiatalos! S modernsége is meglepő! De hát mire gondolsz, András? A szex-shopból hoztam elő!
|