| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Cím nélkül Ideje:: 08-20-2006 @ 01:48 am |
|
|
|
|
Fáradt vagyok. Elfásult. Egyedül fekszem az üres, idegen hotelszobában. A fal idegesen bámul az arcomba, szinte hallom ólommély lélegzetét. Képtelen vagyok mozdulni, beszorít az est és a rám süllyedő sötét lég, ami utolszor pöfékeli a nap dohos melegét.
Rossz itt, magányosan, csak a telefonbeszélgetéseink lehelnek újra életet belém.
Kérdezted, félek-e, de nincs mitől félni, nincs semmi félelmetes. Pedig remegnék, zihálnék, de az ingereim ma kopottak.
Félénk, tapogató szavakkal (egy kislány szavai) kérdezted sírok-e, sírni sem sírok. Te biztos sírnál, összerezzenne kicsi tested és telekönnyeznéd a csendet. Te lágy vagy és törékeny.
Emlékszel? Szoktam mondani, hogy te ezer rózsaszín buborék közt élsz. Erre megsértődsz, kikéred magadnak.
" Cukorbaba" - csipkelődök tovább, hogy jobban bosszantsalak.
Te persze visszavágsz, hogy mérhetetlenül lusta vagyok, és semmirekellő.
Én megértően elmosolyodok, mert igazad van.
Percekig duzzogunk, aztán meglepsz valamivel. Ágyba hozod az ebédet, de elmosogatnom már nekem kell. Ehhez értesz, adsz, de azt rögtön vissza is követeled. Sokszor rosszindulatú és számító vagy. De te tudsz a legédesebben átölelni, ilyenkor érzem a hajad közt a megnyugvás illatát.
Nekem csak ez kell.
Most a fél karom odaadnám egy veszekedésért.
Ülök a szobában. Vártam a naplementét, talán majd a fülembe suttog egy dalt. De szó nélkül elrohant mellettem, megérinteni se tudtam. Az ég alját már nyaldossa az est, az első csillagok már ásítoznak. Ablakom előtt ébred egy lámpa. Vele beszélgetek. Tudom, most bolondnak és bohócnak tartanál. Sose érted ezt meg, de nem is kell, a lényeg, hogy elfogadsz és nem tiltod az én kis gyermeteg játékom. Egyébként nincs hatással rám az alkony. Meddő pislantások között komolyodik meg, a fejem üres, a tücsökzene lassan kaotikus zajjá olvad, az éj szaga is tompa.
Fáradt vagyok, érzéketlen, képtelen bármilyen ingerre. Egyedül fekszem az üres, idegen hotelszobában. A fal idegesen bámul az arcomba, szinte hallom ólommély lélegzetét. Hiányzol... |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-20-2006 @ 08:44 am
| Hozzászóló: Milkha (Ideje: 08-20-2006 @ 10:43 am)
Comment: Ádám! :)) Lám nem csak versben vagy zseniális... Fél karodat egy veszekedésért? Nagyon szereted... :)) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 08-20-2006 @ 11:00 am)
Comment: Kedves Ádám! Szép, lírai prózádban leginkább ez a mondat fogott meg: "Most a fél karom odaadnám egy veszekedésért." Bizony, ha nincs ott a másik, még egy veszekedés is jól esne vele... |
|
|
|
|
|
