| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Hamupipőke és a népszerűség Ideje:: 08-22-2006 @ 12:23 pm |
|
|
|
|
Minap ülök a Kelenföldi pályaudvar peronján, várom a vonatot, mint ahogy szoktam. Kezemben egy kis zacskó szotyi, vagy ha sznob akarok lenni: sós, pörkölt, hántolt napraforgómag. Valószínű megint sóhiányom lehet, hogy ennyire megkívántam. Ropogtatni kezdek, hátha enyhíthetem valamelyest. Csakhogy békés nassolásomat egy galamb zavarja meg, lecövekel a pad előtt, ahol ülök. Valahonnan kiszimatolta, hogy számára is ehető eleséggel táplálkozom – nem mondjuk töltetlen keménycukorkával. Galambunk tehát megáll előttem és kis buksi fejét oldalra hajtva – mint amikor a liba az eget kémleli – néz rám, közben sűrűn pislog. Az a kényelmetlen érzésem támad, hogy kinézik a számból a szotyimagot. Feszengeni kezdek. Nem tudok tovább önfeledten habzsolni, amikor ez a szerencsétlen biztos éhes. Ó, az az áldott jó szívem. Na jó, egye a fene- vagy inkább a galamb – dobok neki belőle. Igen ám!
Nemsokára két galamb…három galamb…öt galamb…nyolc galamb hajkurássza a guruló szotyiszemeket, és nyolc szempár pislog rám egyszerre esdeklőn. Kérem, így nem lehet nyugodtan vacsorázni!
A galambok lecövekelnek, és csak várnak és pislognak kitartón. Egy pillanatra eszembe jut Hitchcock, aztán elűzöm gondolataim közül, már így is túl sokan vagyunk itt jelenlévők.
Választásom nem lévén szórogatom a pörkölt magot a kunyerálóknak. Nemsokára öt-hat veréb is csatlakozik, ők már nem néznek olyan szelíden – hanem mint a héják lesik, hova pottyan a kaja. Átsasszéznak a galambok között, megszerzik a zsákmányt, majd repülnek vele a sínek közötti drótkerítésre. Közben én hiába győzködöm a tollas népet, hogy tényleg nem én vagyok Hamupipőke, nem hisznek nekem. Már zavar a felém irányuló figyelem. Ha csak leülök a szotyimmal és békésen elrágcsálom, senki nem figyelt volna föl rám. Főként, ha még az elején egy udvarias lábmozdulattal arrébb tessékelem magam elől a galamb-koldust. De neeeem. Ilyet ugye nem teszünk.
Így viszont már az emberek is lesnek, hiszen ott ülök egy padon, ami körül félkörívben tolonganak a pályaudvar szárnyas kéregetői, és úgy bámulnak, mint egy jelenést. Belekényszerülve a jóságos Hamupipőke szerepébe tovább szórom az áldást, lassan a versenyszellem is hajt: - Na, az a kis borzas ott még nem kapott, most úgy dobom, hogy ő legyen a befutó..
A bátrabb verebek már keresztbe rakott bal lábam talpa alól is csipegetnek, erre revansként az egyik „gerlice” halálos nyugalommal alátotyog a pad alá, hátha ott is leesik neki valami, meg onnan könnyebben gólhelyzetbe kerül. A mag fogy, az idő telik, aztán egyszer csak befut a várva-várt vonat. A verebek, galambok egyszerre röppennek fel a szerelvény beérkeztekor, ott hagynak csapot-papot, padot-magot. Összecihelődöm, felszállok a vonatra. Lepakolok, kifújom magam, és végre senkitől nem háborgatottan megeszem maradék hat szem napraforgómagot.
Mi a történet tanulsága?
ÓÓÓ, hát persze hogy van neki! Azt hitted, megírok egy szöszit tanulság vagy mélyebb filozófiai mondanivaló nélkül? Akkor még nem ismersz te engem. A tanulsága az tehát, Barátom, hogy a tömegnek csak addig vagy érdekes, amíg hasznuk van belőled vagy kapnak tőled valamit. Amint más tereli el a figyelmüket, népszerűséged úgy illanhat el, mint a vonat beérkeztére felröppenő galambraj…
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-22-2006 @ 12:46 pm
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 08-22-2006 @ 12:29 pm)
Comment: Tetszett finom humorba ágyazott bölcselkedésed, Rien :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rien25 (Ideje: 08-22-2006 @ 12:36 pm)
Comment: Köszi, Neti. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsuka49 (Ideje: 08-22-2006 @ 05:17 pm)
Comment: Jó kis írás, jöhet még több ehhez hasonló is!!!
Zsuzsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rien25 (Ideje: 08-22-2006 @ 06:14 pm)
Comment: Rendben, majd igyekszem hosszú vonatozásom kálváriájából profitálni! :)
Rien |
|
|
|
|
| Hozzászóló: mucika (Ideje: 08-23-2006 @ 08:53 am)
Comment: Aranyos ,kedves ez a kis példabeszéd, és milyen igaz!Gratulálok! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Profugus (Ideje: 08-23-2006 @ 09:38 pm)
Comment: WOW!:) Meg kell vallanom, egész délután olvasni akartam valami jót, de sehol nem találtam. Aztán felnéztem a Fullra - annyi hosszú hónap után - és elolvastam a műved. "Ez kellett nekem!" - mondtam magamnak. Gratulálok. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rien25 (Ideje: 08-24-2006 @ 08:22 am)
Comment: Köszönöm szépem Profugus és Mucika!
Örülök, hogy ez a habkönnyű kis szöszi így megnyerte a tetszéseteket.
Barátsággal,
Rien |
|
|
|
|
|
