Fekete, de nem a felhők jönnek,
Vörös az ég, nem az aszfalt, könnyet
Hiába ejtesz, sírnak a földek
Lábad alatt, de még nem, nem lőnek…

Élve kellesz, a halott nem fizet,
Élve: álmodban ihatsz csak vizet,
Ébren: hazugság szavát, látszatot,
És mit rejtve fütyülnek: játszhatod…

Nem a véred, csak a béred számít,
Miközben az újság híre ámít,
Amiben magad is egy számjegy vagy,
Apró százalék, értéket nem kap.

Nem zárnak börtönbe, de szívbe sem…
Haver a sarkon - cigit szív velem,
Amíg isszuk a törvény híg levét,
Fürkészi szemünk – itt – a rend helyét…

Hatalom: minden! Az ember kicsi,
De ahogy Isten, még azért hiszi,
Hogy a pénzimádó-bálvány-arcok
S urak adják fel előbb a harcot,

Kik szólamokból szőnek altatót,
Tested sejtjéből kérik az adót,
S bár ezer szóval vágnának léket,
Talán még érzed: van benned lélek…


/Hezekiah, 2006. augusztus 28./