Augusztus végén
Még simogat a langyos nyári szellő, még érzem az augusztusi nyár melegét. Olykor zápor becézi a szomjas földet, s villámok törik meg cikázva a nyár hevét.
Ám kopogtat lassan a sokszínű ősz. Az elmúlás hangulatát hagyva a szívekben. Ledobva magáról a forróság láncát, megnyitva a szelek őrült körtáncát.
A rozsdaszín leveleket hó fehér szikrája takarja. Mint ahogyan hajunk is ősz szálakkal teli, de szívünk, még a szerelmet akarja. Hogy itt vagy,hogy enyém vagy, elhinni sem meri!
A nap melengető sugarait gyengédebben szórja. Csontjaimban érzem: közeleg az óra: mikor fáradt testemet a tél hidege járja át, szerelmünket az idő az enyészetnek adja át.
De addig is ölelj forrón és szenvedéllyel! Még itt a nyár, illatával betakarlak minden éjjel. S ha eljő a fagyos tél,mikor a nap lemegy: én itt leszek akkor is ,s fogom majd a kezed.
|