[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 348
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 349

Jelen:
Tagi infók a_leb Küldhetsz neki privát üzenetet a_leb a_leb


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Búcsú a nyártól
Ideje:: 08-29-2006 @ 09:17 am

Búcsúzik a nyár. Magamon érzem. A hangulatomon, a bőrömön, a csontjaimban. Orromban már az ősz szaga. Az égen szürke felhők, a távolban még kikandikál közülük a lenyugvó nap néhány narancsvörös sugara. Mintha búcsút intene.
Tudom, ez a természet rendje, de minden őszbe és télbe belehalok kicsit. Eddig legalább is így tettem. Idősebb lettem és bölcsebb is talán – mert most valahogy másként látom az őszt.
Miért kellene belehalni…hiszen a természet sem hal meg. Csak alszik. Mély álomba merül, hogy erőt gyűjtsön tavaszig. És én olyan önző voltam eddig. Mint egy makacs kölyök, aki csak azzal törődik, neki mi a jó. Legyen mindig tavasz és nyár!
Ha így lenne, ahogyan én szeretném, ha a fák egyfolytában virágoznának és gyümölcsöt teremnének – előbb-utóbb belepusztulnának.
Kisétálok az udvarra, leülök a fűbe a barackfa alá. A szél egy levelet perget az ölembe. Eddig úgy láttam, minden egyes lehulló levél egy-egy elejtett könnycsepp a fától, mellyel a gyümölcsérlelő nyarat siratja. De nem, most mást hallok, mást suttog a fülembe a lombját hullató fa. Azt jelzi: "Elfáradtam, pihenni vágyok. Hiszen leszüretelhetted gyümölcsömet, én elvégeztem, mi a dolgom volt."
Eldobálja nehéz koronáját, levetkezik, és mint szemérmes hajadon, magára húzza vastag, fehér takaróját. Bár én is ezt tehetném. Bár átaludhatnám a telet. Amikor a kopasz fák között, csípős szélben és fagyban rovom az utakat, ezen tűnődök – lám, a természet is alszik. Nekünk miért kell ilyenkor is ugyanúgy dolgoznunk? Ó, persze hogy tudom, miért. Csak épp olyankor nyűgös vagyok, és rosszkedvű.
Mert hiányoztok.
Hiányoztok, zöldellő fű, virágok, gyümölcsérlelő fák, madarak, mind annyira hiányoztok! A búcsú nem örökre szól, csak néhány hónapra, mégis fáj. És ahogy a világoshoz a sötét, éjjelhez a nappal, férfihoz a nő, úgy tartozik hozzá az elválás fájdalmához a majdani viszontlátás öröme. Örök körforgás ez, ami előtt fejet hajtok. Mert enélkül a fájdalom nélkül talán kevésbé örülnék az újonnan virágba boruló fáknak, majd a lehullott sziromszőnyegnek. A friss illatú fűnek, amin hanyatt fekhetek, és bámulhatom az elvonuló bárányfelhőket. Izgatottan várom a fecskéket az eresz alá, figyelem az eper pirulását, a gyümölcsök gömbölyödését a fán. Minden tavasznak, minden újjászületésnek úgy tudok majd örülni, mint egy gyerek. De ehhez előbb tudnom kell felnőtt módra, békén elengedni.

Elengedlek hát, nyár. Menj utadra, hisz eljött az időd. Vegye át helyed az ősz, végül a tél. Amely számomra a vibráló, feszült várakozás ideje lesz. Amíg a természet pihen, én vigyázom álmát, mint békésen szuszogó gyerekét. És tudom, hogy a hó alatt ott alszik a születni vágyó rügy, míg elég erős nem lesz ahhoz, hogy életre fakadjon. És akkor fogom tudni, hogy felébredtél. De most szép természet, térj nyugovóra. Pihenj csak, megérdemled.

Ti pedig, dróton gyülekező, csivitelő kis fecskék, menjetek! Induljatok utatokra, hogy aztán a nagy vízen átrepülve újra és újra visszahozhassátok nekünk a tavaszt.


 



Utoljára változtatva 08-29-2006 @ 09:17 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Netelka
(Ideje: 08-29-2006 @ 11:16 am)

Comment: Lelkemből beszéltél, Rien. De tudom, hogy igazad van: időről időre el kell engednünk a szépséges nyarat, hogy kis pihenő után újra tudjunk örülni neki :)


Hozzászóló: zsuka49
(Ideje: 08-29-2006 @ 03:56 pm)

Comment: Bizony, bizony, ez a természet rendje!!!:))) Tetszettek a soraid: Zsuzsi


Hozzászóló: kisssp
(Ideje: 08-29-2006 @ 09:51 pm)

Comment: Kedves, szép, gyengéd sorok! Látom, szereted a Természetet! Hidd el az Ősz is lehet gyönyörű. Csak bátran! Szeretettel Péter


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.31 Seconds