Magasabban szállnak a felhők az égen, S a fény sugara is más szögből száll le ránk. A nap ereje fogyóban van, fénye is gyengül már. Sárgulnak a falevelek,a panoráma mind színesebb, Fázósan húzok zoknit reggel, véget ért a nagy meleg. Csillag még millió az égen, de fényük már hófehér, Hidegek az éjszakák, s a tücsökkar is halkabban zenél. Alkonyatkor az ég alja vérző szívvel búcsúzik, Pirosába sötét felhők vegyülnek, súgják;most jövünk mi. Eső esik, nem jól eső, hideget hoz, s ködöket, Takarja a panorámát, tüneményszép színes hegyeket. Ha tiszta az ég, és a nyárvég teljes pompáját tárja szét, Bár gyönyörűszép, s elkápráztat, mégis tudom mit mesél. S elszomorít, hogy jön a hideg, s ami vele jön, az kicsit a vég.
|