Tükör-arcom a Hold rég volt,
Fekete vászon az égbolt,
A csillag-csipke beszőtte,
Térdre rogyok most előtte,
De csak egyszerű imára,
Míg eső mossa simára
Homlokom gyűrött ráncait,
S a lélek ledobva láncait,
Atyja mosolyába takarva
Földi boldogságát szavalja,
Mit az égből kapott s itt koptat…
Sorssá emelt tegnap lesz: holnap,
És planétám a Ma. Palettája
Színeiből szárnyát szélbe tárja,
Smaragdszemű sasként száll tovább,
Elhozni az élet-víz-csodát,
Végtelent a szomjazó földnek,
Békét, égbekiáltó csöndet…

/Hezekiah, 2006. augusztus 29./