Tán még tíz perc az élet,
És néhány bomba mindent elsöpör,
Porrá morzsolnak fények,
És lesz a föld: egy kihunyt szemgödör…
Tán még nyolc perc az élet,
S megöl a hazugság sötét árja,
Nem lesz, ki szólna: félek,
S értetlenül karját szét sem tárja…
Tán még hat perc az élet,
Aztán báb leszel, kiüresedett.
Akkor is szeretnélek,
Csakhogy magam is szív nélkül leszek…
Tán még négy perc az élet,
Addig még összebújhatunk, fázva,
S végre neked mesélek,
Mint, ki örök időktől ezt várta…
Tán még két perc az élet,
Vagy felismer, és mindent megbocsát...
- Tűzben égve a lélek -
S rajzol nekünk: végtelen glóriát…
/Hezekiah, 2006. augusztus 31./
|
