IX.

                  Mementó

Hogy megőrizlek ifjúnak és szépnek,
s a halhatatlanság részed legyen,
rímbe balzsamozom büszke lényed,
üvegkoporsó kopár-vén hegyen.

Emlékmű érlelt emlékeinknek,
szavakból faragott formás szobor,
arcodra gyűjt tétova gödröket,
örökkévalóságnak szánt mosoly.

Pillanatfelvétel, egyetlen hang,
borostyán foglya, álmodó bogár,
hálaadásra konduló harang.

Tintatestű betűk, kusza szavak,
az utókornak lázas mementó,
szunnyadó vágyak, s vonzó önmagad.