A forró, fülledt levegő szinte fojtogatott. A lámpa kitartóan hunyorgott a homályban, a kályha néha meg-megreccsent.
Nehéz sóhajok röppentek fel és megültek a szauna alacsony, faborítású mennyezetén.
A lányok teste már úgy fénylett az izzadtságtól, mint a beolajozott testépítőké. Az egyik hátradőlt, neki a falnak, fejét hátravetve lassan, sziszegve engedte ki fogai között a levegőt. Egy kis huncut csepp indult el a nyakától lefelé, szépen lassan beért a mellek völgyébe majd szemérmetlenül befurakodott a fürdőruha kosara alá.
A három fiú közül a kályhához legközelebb ülő vizet merített a kis fadézsából, és az izzó kövekre locsolta. Gőzkígyók kúsztak a mennyezet felé, felénk is. Odabenn mintha lelassult volna az idő, a homokóra szemcséi ráérősen csordogáltak lefelé.
Az alacsony, szőke lány egyszer csak elővett egy műanyag mézes macit, és elkezdte kenni magát belőle. Fura flakonos testápoló- gondoltam, jobban megnézve azonban…
A lefelé fordított flakonból tényleg méz csurgott a lány lábára.
Meglepődtem.
Tisztában voltam azzal, hogy jót tesz a bőrnek, de hát megvan az a kellemetlen tulajdonsága, hogy ragad. Néha pajzán játékok után csak a zuhanyzás szabadít meg teljesen a ragaszkodó, éltető nedűtől. Ez irányú kérdésemre a lány megcsóválta a fejét.
- Itt, a szaunában? Itt ugyan nem ragad! Kipróbálod?
Hát hogyne próbáltam volna, kísérletező típus vagyok.
Onnan kezdve a fiúk mintha még nehezebben vették volna a levegőt. A nehéz sóhajok sűrűsödtek, mint amikor a beteljesülést követelő vágy torkon szorítja a lélegzetet. Mi, lányok pedig zavartalanul csurgattuk az aranyló mézet a testünkre. Egy kevés a karokra, kicsit több a lábakra, szépen, fényes réteget alkotva terült szét a hamvas bőrön, jutott a dekoltázsra is, finoman belemasszírozva.
A kicsi mézsugár most a nőiség szentélyének védelmezőjét, a hasat vette célba, egy jókora csepp fürgén indult a köldök felé, és mivel az ujjak nem voltak elég gyorsak, hogy elkapják, ujjongva töltötte meg a kicsiny medencét. A szőke lány arcát is bekente, majd mozdulatlanul, csukott szemmel vártuk a szépülést. Vajon mire gondolnak most a fiúk, akik szemtanúi voltak eme mézes pajzánkodásnak?
Remélhetőleg a forróság két vállra fektette harci kedvüket, mert úgy éreztem, az általunk előadott testápolási művelet több volt, mint kihívó. Falatnyi bikiniben izzadó, kipirult arcú, tetőtől talpig mézes lányok. Az egyik nyári sláger pár sora jutott eszembe:

„mintha csak hívna, hogy valami tegyél,
ne csak a látványt igyad, néhány falatot is egyél!”

Ha fiúknak lennék, most biztos meg akarnám kóstolni az édes testrészeket. A csillogó ajkakat, a vállat, a combot, a hasat...
Nem láttam rajtuk fenyegető reakciókat.
Bár... mégha vissza is fogják magukat, lehet, hogy bosszúból felpakolnak minket a kályha köveire és megsütnek minket vacsorára. Sült lányok roston, mézben pácolva a séf ajánlásával. Jó étvágyat!